Ferenc pápa az ír
püspökökhöz: Legyetek közel a papjaitokhoz, és az ír egyház erős marad
Ferenc pápa kétnapos írországi apostoli útjának utolsó programjaként augusztus 26-án, vasárnap késő délután találkozott az ír püspöki konferencia tagjaival.
Az
apostoli út csúcspontjának számító vasárnap délutáni szentmisét követően Ferenc
pápa az ír püspökökkel találkozott a dublini domonkos nővérek Rózsafüzér
Királynője-templomában. A domonkos nővérek több mint háromszáz éve vannak jelen
Dublinban, a tanítás mellett elkötelezettek a természetvédelem, a társadalmi
igazságosság, az ökumenikus párbeszéd területén, valamint a társadalom
sérültjei iránti programokban. A találkozón az ír püspökök 45 fős közössége
képviselte a négy érsekség és huszonkét egyházmegye 5 millió 300 ezer katolikus
hívőjét.
Ferenc
pápa mindenekelőtt atyai szolgálatuk felelősségére emlékeztette a püspököket:
jó atyaként az a feladatuk, hogy bátorítsák, továbbá indítsák kiengesztelődésre
és egységre Isten rájuk bízott népét. A Szentatya szerint ahhoz, hogy az Egyház
Írországban erős maradjon, a kihívásokkal teli mostani időben a szolgálatukban
való állhatatosságra van szükség. Elismerőleg szólt a pápa a püspökök legújabb
pásztorleveléről, mely a hajléktalanok és bizonytalan helyzetűek megsegítését
szorgalmazza, majd nyomatékkal a lelkükre kötötte, hogy álljanak a papjaik
mellé, mert ők a püspökök legközelebbi társai, felebarátai.
A múlt
bűneiről szólva Ferenc pápa arra figyelmeztetett, fel kell ismerni és
evangéliumi bátorsággal gyógyítani kell a súlyos bűnöket, biztosítva a gyermekek
és a sérülékeny felnőttek védelmét. Az ír püspökök néhány éve testületileg
nekivágtak a megtisztulás útjának, az áldozatokkal való kiengesztelődésnek.
Mindemellett nemzeti tanácsadó testületet állítottak fel, mely szigorú
szabályokkal rögzíti a fiatalok védelmének biztosítását.
Az a
mód, ahogy Írországban, miként másutt is, az Egyház becsületesen és átfogó
módon szembesül történelme fájdalmas fejezetével, példát nyújt az egész
társadalom számára. Folytassátok ezt a munkát – kérte a pápa –, a botrányok okozta
megaláztatásból merítsetek erőt, hiszen mi is Isten Fia megaláztatása által
nyertük el a megváltást. Krisztus sebei megerősítenek bennünket.
A
Szentatya a püspökök lelkére kötötte, hogy legyenek közel az Isten népéhez;
kerüljék a távolságtartást és a klerikalizmust, mely olykor tekintélyelvűvé,
önkényessé és keménnyé tette az Egyházat.
Az ír
püspökökhöz intézett beszéde második részében a pápa a családokról szólt,
mindenekelőtt a hit átadásának feladatáról, melynek számolnia kell a mai
gyorsan változó világgal. A világtalálkozó tapasztalata, hogy a családok
mindinkább tudatára ébrednek a hit átadásában betöltött helyettesíthetetlen
szerepüknek, mert az a családban, mégpedig a család saját
„nyelvjárása” szerint történik. Ezt segítik a katolikus iskolák, az
egyházi intézmények, melyek hűséges és örömteli oktatókat igényelnek. Ferenc
pápa az ír köztársasági elnökkel folytatott beszélgetésre utalt itt, idézve
egyik versét, mely a ratio mellett érvelő Descartes kapcsán mondja: „A gondolat
hidegsége megölte a szív zenéjét”. „Éppen ezért a szívet formáljátok, a szívet
alakítsátok, főként a gyermekekét!” – kérte a pápa.
Az
utóbbi évek zaklatottsága próbára tette az erősen hagyományos hitű ír népet is,
de lehetőséget is kínált az egyháznak a belső megújulásra, és új utakat jelzett
a küldetése számára. Az Isten mindig újdonság, arra ösztönöz bennünket, hogy
mindig lépjünk tovább a már megismerteken. Legyetek bátrak és kreatívok!
– biztatott Ferenc pápa. – A lelketekben gyökerező erős misszionárius
lelkület bizonyára megmutatja azokat az utakat, amelyeken el kell indulnotok a
tanúságtétellel. Hétköznapi erőfeszítéseitekben Isten családjának pásztoraiként
és atyáiként járjatok el, ne pedig úgy, mint egy mostohaapa. Amikor a
kihívásokkal szemben kicsinyke kis nyájnak érzitek magatokat, ne veszítsétek el
a bátorságotokat.
Végül az
egyházi közösségi lelkületre intette a Szentatya az ír püspököket, azt kérve,
továbbra is építsék az egymás közötti testvériséget, leginkább az imádsággal.
Utalt az apostolok döntésére, akik diakónusokat választottak a
szeretetszolgálatra, hogy ők maguk az imádságnak szentelhessék az életüket. A
pápa kérésére az ír püspökök együtt imádkozták el a Sub tuum praesidium kezdetű
Mária-himnuszt: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket
meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől,
ő dicsőséges és áldott Szűz!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése