Az iraki keresztények tanúságtétele az egész Egyház kincse – A Rimini Meeting hatodik napja
A világ legnagyobb közéleti, vallásközi és kulturális nyári fesztiválját, a Rimini Meetinget 39. alkalommal rendezi meg a Comunione e Liberazione (CL) lelkiségi mozgalom augusztus 19. és 25. között. A találkozó hatodik napjáról Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora tudósította a Vatikáni Rádiót.
A találkozón
elhangzott: az iraki keresztény nép minden pusztítás ellenére vissza akar
térni, és meg akarja kezdeni normális életét otthonában. Alberto Ortega Martín
érsek, Jordánia és Irak apostoli nunciusa kifejtette: „Az iraki keresztények
tanúságtétele az egész Egyház kincse. »Mindenünket elvették, de a hitünket
nem!« – vallják.”
A
nuncius elmesélte, hogy a menekülttábor közepén az istentiszteleti hely állt –
kezdetben egy sátor: a remény sátra, amelynek helyén később egy kis kápolnát
építettek. Amikor visszatérhettek Karakosba, magukkal vitték, és ma is
használják ezt az egyszerű épületet. A papok voltak az elsők, akik
visszatértek, és a nép mellett vannak. A nuncius kiemelte a hősiesség mellett a
készséget a megbocsátásra, kiengesztelődésre. Az előadók hangsúlyozták: az
újjáépítéshez szükséges anyagi forrásokon túl nagyon fontos az emberi
erőforrással való támogatás és az ima.
Ami a
világot mozgatja címmel Olusegun Obasanjo, Nigéria volt elnöke
és Romano Prodi egykori olasz kormányfő beszélgettek. A demográfiai adatokkal
kapcsolatban Prodi kiemelte: „Vagy tudatára ébredünk ezeknek a tényeknek, vagy
elkerülhetetlen a dráma”. A volt olasz miniszterelnök osztja Ferenc pápa
nézetét, mely szerint világháború zajlik részletekben.
Obasanjo
azt mondta: „Legjobb lenne, ha maguk az afrikaiak találnának megoldást a
problémáikra. Saját képességeinkre kell építeni, fontos a szubszidiaritás.” A
migrációval kapcsolatban Prodi kijelentette: „Mindig volt, most pedig elkerülhetetlen
szükséglet, a jövő kérdése csak az, hogy hogyan kezeljük.”
A
kérdésre, hogy miként látják az afrikaiak a migrációs vitát, Obasanjo így
válaszolt: „Sokan a gyarmatosítást hibáztatják, de annak vége után mi mit
tettünk?” Másfelől kétségének adott hangot annak kapcsán, hogy a keresztény
nyugat erényeit és értékeit feláldozhatják-e a választások oltárán.
Az Itália,
Európa, fejlődés című kerekasztal-beszélgetés főként az anyagiakról
és a migránskérdésről szólt. Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke
kiemelte, „szükséges, hogy visszatérjünk az alapító atyák keresztény
politizálásához”. Az olasz álláspontot hangsúlyozta a menekültek szétosztásának
ügyében, amely által szerinte minden problémát meg lehetne oldani nagyobb
nehézségek nélkül.
A magát
migránsügyben keményvonalasnak nevező politikus elmondta: „Láttam menekülteket
egy táborban – a többségüknek kereszt volt a nyakában –, akiknek megvolt a
menekültstátuszuk, szétosztásra vártak a világ különböző részeibe. Nem
gondolom, hogy olyan országokban, amelyek büszkén vallják, hogy megvédik Európa
keresztény gyökereit, ezek az emberek veszélyt jelentenek a civilizációra, sőt
ők azok, akiket mindenki másnál jobban lehet integrálni.”
„Az
evangéliumot olvasva látjuk, hogy Jézus kiűzi a templomból a tolvajokat,
erőszakkal is. De nemcsak ez Jézus – folytatta. – Ha mi hiszünk az
evangéliumban, és keresztény politikusok is akarunk lenni, akik hisznek Európa
keresztény gyökereiben, nem lehet, hogy csak ezt a Jézust lássuk, hanem azt a
Jézust is, aki szenved. És mindezekben a fiatalokban, akik menekültek és
döbbenetes életútjuk van, ezeknek a fiataloknak az arcában Krisztus arcát
láthatjuk. Ha hiszünk a keresztény gyökereinkben, ezeket a fiatalokat, akik
menekülnek, nem lehet nem befogadni.”
Hozzátette:
„Ez a mi kötelezettségünk, és engem megdöbbent, hogy olyan országoknak, mint
Lengyelország és Magyarország, amelyek hangsúlyozzák keresztény identitásukat,
nincs bátorságuk befogadni menekülő keresztényeket, akik nem akarnak lemondani
identitásukról. Nyilvánvalóan hiányzik a szolidaritás, de amikor kommunista
diktatúra volt keleten, amikor Mindszenty bíborost bebörtönözték, hányan kaptak
segítséget Olaszországtól és más országoktól. Segítettünk, mert hittünk a
szolidaritásban. De a szolidaritás nem lehet egyirányú utca. Amikor kérjük,
könyörgünk, hogy fogadja el minden európai tagország Dublin reformját, amely
lehetővé teszi a menekültek elosztását, amint európai területre érkeznek, csak
a szolidaritás választását kérjük. Ezek a keresztények Eritreából, Etiópiából,
Irakból, Szíriából biztosan nem azért jönnek, hogy megváltoztassák a keresztény
identitást.”
„Kell
hogy legyenek olyan folyosók, amelyeken Európába jutnak a kvalifikált
személyek, akiket integrálni lehet a munka világába. Nem tárhatjuk ki a kaput
mindenkinek… Bibliai méretű vándorlások lesznek, ha nem teszünk valamit” –
figyelmeztetett Tajani.
Az EP
elnöke szerint senki nem foglalkozik a közel-keleti keresztények szenvedésével.
A legősibb keresztény közösségek ezek, régebbiek, mint mi, Európában. A
megszűnés fenyegeti őket, és ezáltal a térség biztonsága is veszélybe került,
mert az ő jelenlétük mindig az egyensúlyt, az iszlám világgal való dialógust is
jelentette. Ha eltűnnek, ha el kell hogy hagyják szülőhelyüket, jaj nekünk.
Nemcsak vallási feladatuk van ezeknek a közösségeknek, hanem a stabilitás és a
béke megtartása is. A mi kötelességünk, hogy ne feledkezzünk meg az Egyházról,
amely szenved, és ez nem csak vallási kérdés, hanem főleg politikai.
Szükség
van egy egységes migránspolitikára Európában – mondta Tajani. „Évezredes közös
történelmünk van, ami – hangsúlyozni szeretném – keresztény. Mert ami összeköt
minket Vilniustól La Vallettáig, Lisszabontól Prágáig, az a kereszt, amelyet
mindenhol megtalálunk.”
Enzo
Moavero Milanesi olasz külügyminiszter is kiállt amellett, hogy mindennél
fontosabb lenne az egységes európai menekültpolitika. Véleménye szerint „ha
nemzeti szinten születnek döntések ez ügyben, az az Európai Unió
alapkoncepciójának tagadása. Nem is beszélve az Európai Uniót megelőző
koncepció morális tagadásáról, ami az Európai Közösség volt.” „Egy közösség,
amely nem osztozik a kötelezettségekben is, nem közösség” – hangsúlyozta.
Az olasz
külügyminiszter szerint nem technikai kérdés a migráció kezelése. Nem igaz,
hogy Európának ne lennének meg hozzá az eszközei. Komplex módon kell hozzáállni
– mutatott rá.
Történelmi
esemény tanúi lehettek a Rimini Meeting pénteki napján részt vevők: Muhammad
bin Abdul Karim Al Issa, a Muszlim Világliga főtitkára volt a vendég. A
világliga ötven tagországot tömörít, Al Issa 2016 óta választott főtitkára,
jogász, iszlámtudós, aki határozottan elutasítja az iszlám bármiféle
doktrínával való azonosítását. 2017. szeptember 20-án fogadta őt és
küldöttségét Ferenc pápa a Vatikánban. A létrejött kapcsolatok nyomán jött el
most a Meetingre is.
Wael
Farouq, a Milánói Katolikus Egyetem arab nyelv és irodalom professzora
bevezetőjében elmondta: ma hidakat kell építeni, nemcsak emberek között, hanem
az információ és az ismeret között is, ami az emberi tapasztalat. A mai nem
szokványos helyzet arra hív, hogy olyan kérdéseket tegyünk fel és olyan
válaszokat keressünk, amelyek nem konvencionálisak.
Mi,
muszlimok mindent Isten, az irgalmas nevében teszünk. Mi az irgalom szerepe
életében, munkájában? – kérdezte az egyiptomi származású Wael Farouq a
vendéget. „Az irgalom az emberiesség lelkülete, a stabilitást, az egyetértést,
az igazságot jelenti. Mindaz a szép, amit látunk az életben, az irgalomból
származik. Nincs semmi nélküle, nem lehet élni nélküle, nem lehetséges a béke
sem irgalom nélkül” – válaszolt Al Issa.
Majd így
folytatta: a Muszlim Világliga fontosnak tartja, hogy kimondja az igazságot az
iszlámról, és keresi a párbeszédet, együttműködik mindenkivel. Az iszlám vallja
Isten felsőbbségét minden vallás és gondolat fölött. Pártolja az egyetértést, a
sokszínű kultúrát és a békét, mint más etikai értékeket is. Nem logikus és nem
is igazságos leegyszerűsíteni ezt a vallást több százmillió hívével az
extrémista egyetlen kategóriájára. 200 ezer mérsékelt muszlimra jut egy
szélsőséges. Nincsenek extrémista vallások, ám minden vallásban vannak
szélsőségesek – vélekedett.
A
többség a tolerancia, a vallási és kulturális különbözőség elismerése mellett
van. Az emberség közös, ez tagadhatatlan tény. A csoportok közötti különbözőség
nem vezethet oda, hogy a világot konfliktusok színterévé tegyük. Ez a
változatosság dicsőséges Teremtőnk műve, és soha nem lenne szabad ezzel
szembehelyezkedni, lemondani az együttműködésről, a szeretetről és a
lelkesedésről mindenki iránt, ami a szabadságban, békében és egyetértésben való
élet feltétele. A vezető végül elmondta: a Muszlim Világliga felajánlotta
együttműködését, direkt és átlátható koordinációját minden jó szándékú
kormánynak.
„Szép ez
a hosszú taps – jegyezte meg az előadás végén Wael Farouq –, mert nem vagyunk
képesek tanúságot tenni, ha nem ismerjük el mások tanúságtételét. Ez a taps azt
jelzi, hogy a Meeting tanúságtétele igaz. Mert csak akik élik az igazságot,
csak azok képesek felismerni, meglátni azt.”
A program
során megemlékeztek a nemrég elhunyt Jean-Louis Tauran bíborosról, a Vallásközi
Párbeszéd Pápai Tanácsának elnökéről, aki a Rimini Meeting rendszeres vendége,
valamint az iszlám világgal való együttműködés fáradhatatlan munkálója volt.
Péntek
este premier előtt levetítették Wim Wenders Ferenc pápáról szóló filmjét, amely
Olaszországban október 4-től lesz majd látható. A német rendező üzenetében így
fogalmazott: „Örülök, hogy láthatjátok ezt a filmet, mert gazdagabbá, erősebbé,
határozottabbá tesz titeket, és megerősíti bizalmatokat mindabban, amik már
vagytok.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése