A jövő évi Rimini Meeting mottója: Neved azzal a pillantással született

Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektorának helyszíni tudósítása a Rimini Meetingről.

Köszöntöm a Vatikáni Rádió kedves hallgatóit!

Véget érte a Rimini Meeting

Augusztus 25-én, szombat délután véget ért a 39. Rimini Meeting. Az utolsó nap eseményeiről számolok be.

De előbb néhány szót a Meeting lényeges részét képező kiállításokról, amelyek általában a tematikához kapcsolódnak és előadások formájában is feldolgozásra, átgondolásra kerülnek.

Az idei tárlatok: Van valaki, aki hallja a kiáltásom? – Jób és a szenvedés talánya; Gesztusok és szavak - Jorge Mario Bergoglio, egy eredeti jelenlét; Romano Guardini 1885-1968 – Segíteni akarok másokat, hogy új szemmel lássanak; Mindent akarunk! 1968-2018; Élvezd a játékot – amikor a sport mozgatja a történelmet; A lehetetlen építészete Filippo Brunelleschinél - a firenzei Dóm kupolája; 1948-2018 Itália– egy nép újjászületése; Régészet a háború ellen – a tegnap és a ma Szíriában; Arabok Európában – interakciók; egy kamara kiállításon Gabriele Dell'Otto, korunk egy kiemelkedő grafikusművészének, sikeres képregények alkotójának képei láthatók; a Nárnia vitorlása – C. S. Lewis műve alapján készült összeállítás pedig bemutatja, hogy milyen fejlődésre képes az ember és hogy fedezi fel célját és önmagát a barátaival való kapcsolatban, a közösségben.

Az exoplanets kiállítás hátteréből: fiatal kutatók tettek tanúságot

Marco Bersanelli asztrofizikus bevezetőjében kiemelte: a Meeting évek óta azon van, hogy elmélyítse a tudományos témákat is, az egységes látásmódnak megfelelően, nem elválasztva az emberit, a szigorú értelemben vett tudományostól. Törekedtünk megosztani ezt a látásmódot, hogy mi is tanuljunk a párbeszédből. Az idén még szebb volt – folytatta - a tudósok új nemzedékét látni, akik immár maguk hozták a témákat. Egyikük így fogalmazott: „amikor a valóság feltárja magát, megmutatja és engedi megérteni, hogy miként működik, az egy nagyon szép, szinte szent pillanat. Látok valamit a laboratóriumban, amit még senki nem látott. Az első reakcióm megállni egy pillanatra, csendben maradni tisztelettel azelőtt, ami éppen történik. A második reakció: elmondani másoknak.”

Tanúságtételük nagyon értékes volt, segíthet szembesülni a kérdések és motivációk nehézségével és a horizont tágasságával, valamint a lelkesedéssel, ami őket mozgatja, mind emberileg, mind tudományosan – amiből láthatjuk ez a két szint mennyire elválaszthatatlan egymástól.

Fake news

Ferenc pápa a tömegtájékoztatás 2018-as világnapjára a következő témát választotta: Az álhírek és a békét szolgáló újságírás. Ebben a kérdéskörben került sor kerekasztal-beszélgetésre a fake news - hamis hírek - és a béke újságírása címmel. Többek között elhangzott:

A téma aktuális és égető, mert a közösségi médiák szabadságával együtt a korlátok és a nehézségek is megnövekedtek. Immár az Egyház is tárgya és áldozata lett az álhír-közlésnek. Hiányzik a megkülönböztetés, az iskolázottság, a személyesség, a kontroll lehetősége. Idézték Hanna Arendt gondolatát: „az igazi veszélyt az jelenti a társadalomra, aki számára a különbség a valóság és a fikció, az igaz és a hamis között nem létezik többé.”

A résztvevők elmondták: Egy felhőben vagyunk, amelyben a valóság észlelése az uralkodó narratívák szerint történik. A XXI. századot nem nézhetjük a XX. század szemüvegével, gyökeresen mások a mai jelenségek…

Először társadalmi békére van szükség, hogy emberek legyünk a virtuális kapcsolatok szintjén is. A közösségi médiában az emberek ismételgetik, amit nem tudnak, nem is ellenőriznek, hanem csak valahol hallották, valaki mondta. A probléma megint csak nem technikai, hanem emberi. Nem az a lényeg mennyit, hanem hogy mit néz valaki az okos telefonján.

Szükség van az újságírásra, ami nem csak szakma, hanem szolgálat, mások szolgálata. Feladatunk felelősen a valóságot közvetíteni, mert egyébként leromboljuk, megváltoztatjuk azt. Nem urai, hanem őrzői vagyunk az igazságnak. Feladatunk tiszta, friss vizet adni…

Végül idézték Ferenc pápának az ebben a témában a ferences, egyszerű ima alapján átalakított imáját:

„Uram, tégy minket békéd eszközévé.
Engedd, hogy felismerjük a rosszat, amely beférkőzik a kommunikációba és nem teremt közösséget.
Tégy minket képessé rá, hogy ítéleteinkben ne legyen méreg.
Engedd, hogy úgy beszéljünk másokról, mint testvéreinkről.
Te hűséges és bizalomra méltó vagy; add, hogy szavaink a világ javát szolgáló magvak lehessenek”

Akiket megpróbált az öröm

Akiket megpróbált az öröm címmel további tanúságtételek alkották a Meeting befejező programját.

A La casa volante magyarul „szárnyaló házat” jelent. Egy önkéntesekből álló alapítványi formában működő olasz egyesület, amely 2004-től létezik. Olyan szülők hozták létre, akik fő aggodalma az volt: ki garantálja fogyatékkal élő gyermekeink élettervét, azaz mi lesz mi utánunk? Ukrajnában alapított házuk néhány lakója jött el a Meetingre tanúságot tenni.

Jelen volt még Silvio Cattarina a L’Imprevisto az „előreláthatatlan” nevű szociális szövetkezet alapítója, vezetője és két volt gondozottjuk is. A L’Imprevisto drogfüggő fiatalok gyógyítására és a társadalomba való beilleszkedés segítésére jött létre 1990-ben.

A fiatalok, akiknek nagy része árvaházból, reménytelennek látszó körülmények közül indult, és a találkozások, a kapott szeretet által megváltozott az arcuk, az életük, megmutatták, hogy mit jelent boldognak lenni.

Elena Mazzola a harkovi Dante Intézet igazgatója, idézte Ferenc pápa Meetingre küldött üzenetét: „A keresztény ember nem mondhat le álmodni arról, hogy a világ jobbá válik. Értelmes dolog álmodni, mert ennek a bizonyosságnak a gyökerénél a mély meggyőződés van, hogy Krisztus az új világ kezdete. Az ő feltámadása nem múltbeli dolog; életerő lakik benne, amely átjárta a világot. Ahol úgy látszik, hogy minden meghalt, ott apránként mindenfelől a feltámadás csírái jelennek meg. Olyan erő ez, amelynek nincsen párja. … a sötétség közepette mindig felfakad valami új (Evangelii Gaudium 276.) „Kicsi mag - tette hozzá a Casa Volante munkatársa -, de élet van benne, messzire fog jutni és telve van örömmel”.

A hozzászólók igazolták az idei Meeting mottójának igazságát - az erők, amelyek a történelmet mozgatják ugyanazok, amelyek az embert boldoggá teszik -, amit a minden korábbinál nagyobb tapsvihar elismerése is jelzett, hiszen nem csak a saját életükről van szó.

Összegzés a Meetingről

Emilia Guarnieri, a Meeting Alapítvány elnöke rövid összegzést adott közre:

Kiemelte a pápai üzenet egy gondolatát, mert az elmúlt egy hét éppen ebben a tekintetben akart válasz és segítség lenni:

„Ki fogja megváltani ma azt a vágyat amely, még ha zavarosan is, de az ember szívében él? Csak valami, ami végtelen vágyakozásának magasságában van.” Itt lenni, részt venni a Meetingen azt jelenti, hogy követjük ezt a vágyakozást, és dolgozunk önmagunk alakításán.

Idén kevesebb nagy előadás volt és közel kétszerannyi találkozó: összesen 234, több – összesen 528 - közreműködővel.

Az elnök-asszony bejelentette a jövő évi Meeting időpontját: augusztus 18-tól 24-ig és mottóját: amely egy Karol Wojtyła Veronikáról szóló verséből származó idézet „Nacque il tuo nome da ciò che fissavi - neved azzal a pillantással született”. „A kérdés ott van a szívünkben: mi tesz bennünket emberré, mi alakítja arcunkat?” – hangsúlyozta Emilia Guarnieri. Ahogyan Veronika onnan kapta nevét, akit nézett, akinek arcképét, igaz ikonját kendője megőrizte, úgy mi is, Krisztusról kaptuk nevünket, Akit nézünk.

A szervezők vallják: nincs formula vagy séma, a személyre és a valóságra kell koncentrálni és élni az életet. Az igazi forradalom a szív forradalma. A hitet nem tudjuk senkire rákényszeríteni, nem lehet másképpen átadni, csak életünk tanúságtételével. A Meeting folytatódik, a hallottak, átéltek továbbgondolásával, feldolgozásával. Ezt kívánom a kedves hallgatóknak is és búcsúzom Riminiből.

Varga Jánost hallották. Dicsértessék a Jézus Krisztus!