Október 14-én a pápa szentté avat egy XIX. századi fiatal olasz munkást: Nunzio Sulpriziót
Ferenc pápa a csütörtök délelőtt megtartott konzisztóriumon
bejelentette: az 1836-ban, 19 éves korában elhunyt olasz fiatalt az őszi
szinódus során avatja szentté (az őt 1963-ban boldoggá avató) VI. Pállal és
Romero érsekkel együtt. Nunzio Sulpriziót gyermekkorától kezdve kizsákmányolta
kovács nagybátyja, ő pedig nagy hittel fogadta el a csontrákkal járó
szenvedéseket.
Újabb
szenttel gazdagodik a világegyház: egy fiatalt avat szentté a pápa, méghozzá a
fiatalokról szóló püspöki szinódus idején. Október 14-én kerül sor a
szertartásra, amelyen a szentek sorába iktatja boldog Nunzio Sulpriziót. A
fiatal abruzzói munkás mindössze 19 esztendős volt, amikor 1836-ban csontrákban
meghalt. A betegséget nagy valószínűséggel a kegyetlen munkakörülmények idézték
elő, amelyeknek ki volt téve nagybátyja kovácsműhelyében. A Szentatya július
19-én, csütörtökön délelőtt jelentette be a hírt a rendes, nyilvános
konzisztórium során, amelyet a konzisztóriumi teremben tartott.
VI. Pál pápával és Romero érsekkel avatja szentté Nunziót a pápa
A
Pescara közelében született fiatal Nunziót a munkában megrokkantak és meghaltak
védőszentjének tartják. Egy napon emelik az oltár dicsőségére VI. Pál pápával,
aki őt a II. vatikáni zsinat idején, 1963. december elsején boldoggá avatta,
valamint Oscar Romero vértanú érsekkel, Francesco Spinelli rendalapító pappal,
Vincenzo Romano atyával, és Maria Caterina Kasper rendalapítónővel együtt.
Egy baleset miatt kómába esett fiú csodálatos gyógyulása
A csodás
imameghallgatás, amelyet az abruzzói munkásfiú közbenjárásának tulajdonítanak,
s ami szentté avatásához vezetett, egy tarantói fiatalhoz kötődik. A fiú
súlyosan megsérült egy motorbalesetben, aminek következtében előbb kómába
esett, majd vegetatív állapotba került. Szülei - akik odaadták fiuknak boldog
Nunzio Sulprizio képét, hogy azt mindig magánál hordja a tárcájában – kértek
egy ereklyét attól a nápolyi plébániától (San Domenico Soriano), ahol a boldog
földi maradványait őrzik (a szülőhelyén, Pescosansonesco-ban található kegyhely
mellett). Az ereklyét kiették a reanimációs osztályon, hogy kérjék a boldog
közbenjárását fiuk gyógyulásáért. Az édesapa meghintette fia homlokát azzal a
forrásvízzel (Riparossa), amelyhez Nunzio járt, hogy üszkös lábát mossa. A
következő napokban az orvosok közölték, hogy a fiatalnak nincs többé szüksége
újraélesztésre. A crotonei Szent Anna Rehabilitációs Központba küldték, ahol a
fiú négy hónap leforgása alatt kikerült a vegetatív állapotból, majd gyorsan
visszanyerte neurológiai és mentális képességeit, anélkül, hogy rokkant maradt
volna.
Gyermekkora óta szenvedés volt az élete
A
konzisztóriumon Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa
felidézte Ferenc pápának és a jelenlévőknek a leendő szent életútját. Nunzio
Sulprizio életét kezdettől fogva óriási szenvedés jellemezte, amelyet ő nagy
hittel és Isten akarata iránti engedelmességgel viselt. 1817. április 13-án
született Pescosansonescóban, 540 méterrel a tengerszint felett, Pescara
közelében egy cipész és egy szövőnő gyermekeként. Még gyermek, mikor mindkét
szülejét elveszíti. 9 éves, amikor anyai nagyanyja is meghal, ekkor kerül egyik
nagybátyjához, aki kiveszi az iskolából, és inasként dolgoztatja kegyetlen
módon kovácsműhelyében. Óriási terheket kell cipelnie kilométereken át
hóban-fagyban, nagy forróságban. Amint teheti, Nunzio az Oltáriszentség előtt
talál menedéket Jézusnál.
A halálra dolgoztatott kisinas lába megbetegszik
Ilyen
körülmények között hamar megbetegszik: elkezd üszkösödni az egyik lába, ezért
Nápolyba szállítják a gyógyíthatatlanok kórházába. Iszonyú fájdalmai vannak,
melyeket mind felajánl az Úrnak. Azt mondogatja: „Jézus annyit szenvedett mi
értünk, és érdemei miatt örök élet vár ránk. Ha csak kicsit is szenvedünk, a
Mennyország lesz osztályrészünk.” „Jézus sokat szenvedett értem. Miért ne
szenvedhetnék én is Őérte?” Szeretnék meghalni, hogy csak akár egyetlen bűnöst
is megtérítsek”.
A fájdalom és a Krisztus iránti szeretet angyala
Azt
kérdik tőle: „Ki vigyáz rád?” Mire a válasz: „Az isteni gondviselés”. És így is
történik. Nápolyban katona egy másik nagybátyja, aki bemutatja őt Felice
Wochinger ezredesnek. A „szegények atyjaként” ismert tiszt erős hitéről és
kifogyhatatlan szeretetéről kapta a nevét. 1832 nyarán járunk, ekkor Nunzio 15
éves. Wochinger egy igazi angyalra lel benne, aki a fájdalom és a Krisztus
iránti szeretet angyala, kis vértanú. Kettejük között apa-fiú kapcsolat
bontakozik ki.
Isten iránti szeretetből, örömmel vállaljátok a szenvedést!
Nunzio
egészségi állapota javul, elhagyja a mankót és botra támaszkodva jár. A betegeknek
szenteli magát, igyekszik vigasztalni őket: „Legyetek mindig az Úrral – mondja
-, mert Tőle jön minden jó. Szenvedjetek örömmel az Isten iránti szeretetért”.
Istennek szeretné szentelni magát, de 1835 végétől hirtelen romlik az állapota:
csontrákot diagnosztizálnak nála. Kimondhatatlan fájdalmak gyötrik, és az
orvosok lemondanak lába amputálásáról, mert annyira gyenge.
Nápolyban azonnal nagy kultusza alakult ki
1836.
május 5-én feszületet kér és meg akar gyónni. A papnak azt mondja: „Legyetek
vidámak, az égből mindig követlek benneteket”. Még aznap meghal: alig töltötte
be 19. életévét. Rózsaillatot áraszt maga körül. Teste, melyet eltorzított a
betegség, szép és friss lesz, és öt napon át fekszik a ravatalon. Sírja a
nápolyi San Domenico Soriano templomban azonnal zarándokhely lesz.
Mankóit a Pescosansonesco-i kegyhelyen őrzik
IX.
Piusz pápa 1859. július 9-én elismeri hősies erényeit, ezért tiszteletre méltó
címet kap. 1963. december elsején, a II. vatikáni zsinatra összegyűlt püspökök
jelenlétében VI. Pál pápa a boldogok sorába iktatja, mint a fiatal munkások és
az ifjúság példaképét. Szülőhelyén, Pescosansonescóban kegyhelyet létesítettek
tiszteletére, itt őrzik ereklyéi egy részét. Sok zarándok keresi föl a
szentélyt, melynek egyik fala tele azoknak a fiataloknak a mankóival, akik
Nunzio közbenjárására hagyhatták el a mankót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése