Althann Mihály Frigyes bíboros hagyatéka – Beszélgetés Beer Miklós váci megyéspüspökkel
Háromszáz éve nevezték ki váci püspökké Althann Mihály Frigyes bíborost. E jubileum alkalmából május 11–12-én nagyszabású programsorozatot szervezett a Váci Egyházmegye. Az esemény apropóján Bölönyi Gabriella kérdezte Beer Miklós váci megyéspüspököt elődje műveiről, valamint annak jelentőségéről.
– Püspök
atya, miért ünnepeljük ilyen nagyszabású rendezvénnyel Althann Mihály Frigyes
emlékét? Mit kell tudnia a mai kor emberének a néhai bíboros személyéről?
–
Althann Mihály Frigyes filozófiát és teológiát végzett, grófi származású váci
püspök volt, aki nagy figyelmet fordított a szegények helyzetére. Gondozásukban
tevőlegesen is élen járt, fellépett a papság egyes képviselőinek
visszaéléseivel szemben. Visszaszerezte az egyházmegye templomait, fő
szorgalmazója volt Nepomuki Szent János szentté avatásának, elkészíttette Vác
város térképét és telekkönyvét, szemináriumot építtetett, és ha szükséges volt,
erélyesen fellépett a nép védelmében a király jogtalan intézkedései
ellen – hosszan sorolhatnám. Kormányzása idején a plébániák számát 34-ről
59-re növelte. Vác püspökévé 1718. január 4-én nevezte ki XI. Kelemen pápa,
majd 1719-ben bíborossá kreálta. III. Károly magyar király pedig római követté,
majd nápolyi alkirállyá nevezte ki.
Althann
Frigyes és unokaöccse, Althann Mihály Károly közel négy évtizeden át
irányították a Váci Egyházmegyét. Származásuk, családi összeköttetéseik mellett
római tanulmányaik nagyban gyarapították azt a nemzetközi kapcsolatrendszert,
amelynek működtetésével a püspökség az akkori Európához sok szálon át kötődött.
Vác városának 18. századi újjászületése nagyban nekik köszönhető. Építkezéseik
révén a városképet maradandóan formálták.
Visszatérve
a kérdésre, hogy miért ünnepeltük a jubileumát; azért mert szükség van a
példaállításra, arra, hogy elődeink példaértékű tetteit bemutassuk, és hálát
adjunk az Úristennek azért, amit Ők ránk hagytak. Fontos az emlékezés, a múlt
eseményeinek értékelése és újragondolása, mert ezek a mi gyökereink.
– Milyen
példát tud mutatni Althann püspök tevékenysége, szellemi hagyatéka a mai kor
emberének?
– Úgy
érzem, legnagyobb „hagyatéka” a jótékonysága és bátorsága, amivel mindig kiállt
a katolikus hit védelmében, valamint a szegények és elnyomottak mellett.
Személy szerint nagyon örülök annak, hogy a szívében élő Mária-tiszteletet
elhozta a korabeli Vácra. Rómából hozott műveltségéről, széleskörű diplomáciai
tapasztalatáról mindenkor tanúságot tett. Életét a hit védelme és a hűség
jellemezte. Bár őrizzük és ápoljuk az építészeti és képzőművészeti hagyatékát,
mégis a legnagyobb érték, úgy vélem, az erkölcsi példamutatása.
– Milyen
kihívásokkal kellett szembenéznie a néhai püspöknek abban az időben?
– A
másfél évszázados török uralom alól felszabadult, félig elnéptelenedett
egyházmegyében rossz állapotok uralkodtak, és a püspöki székváros is félig
romokban állt. Az egyházmegye rendszerének ugyanolyan kihívásoknak kellett újra
megfelelni, amelyek a Szent István nevéhez köthető alapítás idején voltak
jellemzőek. Althann Frigyes püspökségének első két évében európai színvonalúra
emelte a Váci Egyházmegye kormányzatát.
Az
egyházmegye hitéletének újjászervezésében a püspök kulcsszerepet szánt a
vissza- vagy újonnan letelepített szerzetesrendeknek. 1719-ben Althann püspök
hívta Vácra a ferenceseket, akik megkapták a püspöktől a romba dőlt váci vár és
a régi székesegyház helyét, hogy ott felépíthessék kolostorukat és a hozzá
tartozó templomot, amely a barokk Vác egyik első jelentős építészeti műve volt.
1720-ban megalapította a váci szemináriumot. A papnevelés ilyen módon való
megindulása lehetővé tette újabb és újabb plébániák alapítását.
– Püspök
atya, milyen kapcsolódási pontokat tudna elmondani a néhai püspök tevékenysége
és a saját munkálkodása között?
–
Mindannyian korunk gyermekei vagyunk. Nincs két egyforma történelmi-társadalmi
helyzet. Neki a 18. századi körülmények között kellett az Úristen szándékát
megtalálnia; a török megszállás, pusztítás és a reformáció utáni helyzetben.
Nekem már a 20-21. századi körülmények között kell ugyanezt keresnem. Számára a
tridenti zsinat volt a mérce, nekem a II. vatikáni zsinat. Ami mindkét
helyzetben kulcskérdésnek számít, az a papság képzése és az egyházközségek
életének szervezése. Azt is fontos szempontnak tartom, hogy jó munkatársakat
válasszunk. Számára Berkes András helynök volt a pótolhatatlan segítőtárs. Én
is hálával gondolok jelenlegi munkatársaimra, akikben megbízhatok, akikkel
együtt tudunk gondolkodni. Mindig szem előtt kell tartanunk az intézmények, épületek
gondozásának és a lelki építkezésnek az egyensúlyát.
– Milyen
jelentőséggel bírt az esemény a Váci egyházmegye életében; kiket üdvözülhettünk
a meghívottak között?
–
Reményeim szerint ez a rendezvény jelentős volt mind a helyiek, mind az ide
látogató vendégek számára. Pénteken konferenciával kezdődött a
rendezvénysorozat, amelynek során olyan érdekességeket tudhattunk meg a bíboros
életéről, amelyek nincsenek benne a köztudatban.
A
meghívott vendégek között voltak Althann püspök egyházi és világi rokonai,
valamint Antonín Basler olmützi segédpüspök: Althann olmützi kanonok volt, ott
ismerte meg a konzisztoriális helynöki rendszert. Michael Alexander von
Althann, a család jelenlegi feje feleségével jött, a családfő Michael Robert
von Althann atya öccse. Jött még egy testvérük, Maria Olga von Althann grófnő.
Michael Robert von Althann jezsuita szerzetespap is itt volt, aki oldalági
rokon, a Pontificio Instituto Biblico nyugalmazott professzora, a szentírási
nyelvek tanára, jelenleg a Jezsuita Rend közép-európai tartományainak római
titkára.
– Hogyan
készült Püspök atya a jubileumi alkalomra, mi a fő üzenete az ünnepnek?
– A
tudományos konferencia után korabeli barokk muzsikát hallgathattunk a szokásos
helyszínen, a püspöki palota dísztermében. Bach, Vivaldi művei csendültek fel.
Szombaton a székesegyházban ünnepi szentmisét mondtunk. Ismét korabeli
liturgikus öltözetben próbáltuk megjeleníteni a 18. század hangulatát.
Felújíthattuk az úgynevezett „Althann-keresztet”, amelyet a székesegyház északi
oldalán, új helyszínen állítottunk fel. Az egyházmegyei múzeumban időszaki
kiállítással tisztelgünk a két Althann püspök emléke előtt. Mindezek –
szándékom szerint – azt üzenik nekünk, hogy becsüljük meg a múltunkat, és
tanuljunk az elődeinktől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése