Az életet belülről megváltoztató Szentlélek – Ferenc pápa pünkösdi homíliája
A Szentatya a Lélek szerepét elemezte a keresztény közösségek
életében. A Lélek megváltoztatja a szíveket A tanítványok merészekké válnak a
Szentlélek hatására, mert a Szentlélek megszabadítja a félelem által
lepecsételt lelkeket. Legyőzi az ellenállásokat, s ugyan nem forradalmasítja a
körülöttünk lévő életet, hanem megváltoztatja szívünket; nem szabadít meg egy
csapásra a problémáktól, de belülről szabadít fel minket, hogy szembenézzünk
azokkal; nem ad mindent és azonnal, de bizalommal tölt el, hogy soha ne
fáradjunk bele az életbe.
Vertse
Márta – Vatikán
A szél változást hoz az életben, a Lélek fuvallata belülről változtat
A mai
liturgia első olvasmánya a Szentlélek pünkösdi eljövetelét egy „heves
szélvészhez” hasonlítja (ApCsel 2,2). Mit mond számunkra ez a kép? A
heves szélvész nagy erőt juttat az eszünkbe, amely azonban nem öncélú: olyan
erő, amely megváltoztatja a valóságot. A szél ugyanis változást hoz: meleg
áramlatokat, amikor hideg van, a melegben felfrissít, esőt hoz a szárazság
idején... a Szentlélek is így tesz, egészen más szinten: Ő az az isteni erő,
ami megváltoztat, megváltoztatja a világot. A szekvencia emlékeztetett
rá: a Lélek „fáradottnak könnyülés; sírónak vigasztalás”; és így könyörgünk
hozzá: „Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a
sebhelyet”. A Lélek belép életünk helyzeteibe és azokat átalakítja;
megváltoztatja a szíveket és megváltoztatja az eseményeket –
fejtette ki pünkösdvasárnapi homíliájában Ferenc pápa.
A tanítványok merészekké válnak a Szentlélek hatására
Megváltoztatja
a szíveket. Jézus ezt mondta apostolainak: „Megkapjátok a
Szentlélek rátok leszálló erejét […] és tanúim lesztek” (ApCsel 1,8). És
valóban így történt: ezek a tanítványok, akik azelőtt félénkek voltak, zárt
ajtók mögé húzódtak vissza a Mester feltámadása után is, átalakulnak a
Szentlélek által és, amint Jézus hirdeti a mai evangéliumi szakaszban
„tanúságot tesznek róla” (vö. Jn 15,27). Bizonytalankodókból bátrak
lesznek, és Jeruzsálemből elindulva eljutnak a világ határaiig. Félénkek
voltak, amikor Jézus még közöttük volt, merészekké válnak Őnélküle, mert a
Lélek megváltoztatta szívüket.
A Szentlélek megszabadít a félelemtől
A
Szentlélek megszabadítja a félelem által lepecsételt lelkeket. Legyőzi az
ellenállásokat. Akik megelégednek félmegoldásokkal, azoknak új lendület
adományát helyezi kilátásba. Kitágítja a beszűkült szíveket. Szolgálatra
ösztönzi a kényelembe süppedőket. Útnak indíttatja azokat, akik úgy érzik, hogy
már megérkeztek. Álmokat ébreszt azokban, akik ellankadtak. Ezek a szív
változásai. Sokan ígérgetnek változásokat, új kezdeteket, páratlan
megújulásokat, de a tapasztalat azt tanítja, hogy nincs olyan változásra
irányuló földi kísérletezés, amely teljesen kielégítené az emberi szíveket.
A Szentlélek az, aki megőriz a belső megöregedéstől
A Lélek
változása másmilyen: nem forradalmasítja a körülöttünk lévő életet, hanem
megváltoztatja szívünket; nem szabadít meg egy csapásra a problémáktól, de belülről
szabadít fel minket, hogy szembenézzünk azokkal; nem ad mindent és azonnal, de
bizalommal tölt el, hogy soha ne fáradjunk bele az életbe. A Lélek hatására
szívünk fiatal marad, ez a megújított fiatalság. A fiatalság, a
meghosszabbítására irányuló minden kísérlet ellenére, előbb-utóbb véget ér; a
Lélek az, aki azonban megelőzi a belső, vagyis az egyetlen egészségtelen
megöregedést. Hogy hogyan? Megújítva a szívet, átalakítva azt bűnösből
megbocsátott szívvé. Ez a nagy változás: vétkesből igazzá tesz és így mindent
megváltoztat, mert a bűn rabszolgáiból szabad emberekké válunk, szolgából
gyermekké, leselejtezettből értékessé, kiábrándultból reménykedővé. A
Szentlélek így támaszt újból örömet, felvirágoztatja a békét a szívekben.
Mindenkinek szüksége van a Lélek „erősítő szerére”
Ma tehát
megtanuljuk, hogy mit tegyünk, amikor valódi változásra van szükségünk. Kinek
nincs rá szüksége? Főleg, amikor levertek vagyunk, amikor az élet súlya alatt
fáradozunk, amikor ránk nehezednek gyengeségeink, amikor nehéz előre haladnunk,
és lehetetlennek tűnik, hogy szeressünk. Akkor szükségünk lenne egy hatékony
„erősítő szerre”: és ez Ő, Isten ereje. Ő az, akit megvallunk a „Hiszekegyben”,
aki „életet ad”. Milyen jót tenne nekünk, ha minden nap magunkhoz vennénk ezt
az életerősítőt! Ha ébredéskor ezt mondanánk: „Jöjj el Szentlélek, jöjj el
szívembe, jöjj el a mai napomba”.
Az Apostolok Cselekedeteinek főszereplője a Szentlélek
A
Szentlélek, a szívek után megváltoztatja az eseményeket is. Mint ahogy a
szél mindenütt fúj, úgy a Lélek is eljut a legváratlanabb helyzetekbe. Az
Apostolok Cselekedeteiben – amely egy, még feltárásra szoruló könyv, ahol a
Lélek a főszereplő – szüntelen, meglepetésekben gazdag dinamizmus tanúi
lehetünk. Amikor a tanítványok a legkevésbé várják, a Lélek elküldi őket
a pogányokhoz. Új utakat nyit, mint Fülöp diakónus esetében.
A pápa fohásza a Szentföld békéjéért
A Lélek
egy elhagyott útra küldi, amely Jeruzsálemből Gázába vezet – milyen fájdalmasan
hangzik ma ez a név – fűzte hozzá Ferenc pápa, utalással napjaink gázai
eseményeire, majd így fohászkodott: „A Lélek változtassa meg a szíveket és az
eseményeket és hozza el a Szentföld békéjét!” Azon az úton Fülöp hirdette
Jézust az etiópiai udvari tisztnek és megkeresztelte. A Lélek azután Fülöpöt
Asdódba, majd Cezáreába vitte: mindig új helyzetekbe, hogy hirdesse Isten
újdonságát. Azután ott van Pál, akit a Lélek „arra kényszerít” (vö. ApCsel,
20,22), hogy a legvégső határokig elvigye az evangéliumot olyan népeknek,
amelyeket soha nem látott. Ahol a Lélek van, ott mindig történik valami, amikor
Ő fúj, akkor soha nincs szélcsend.
A Szentlélek az egyház lelke, a „gyermekség zamatát” hozza el
Rossz
jel, amikor közösségeink életét a „lankadtság” időszaka jellemzi, amikor jobban
szeretjük a megszokott otthoni nyugalmat, mint Isten újdonságát. Azt jelenti,
hogy menedéket keresünk a Lélek szélvihara elől. Nem jutunk messzire, ha az
önfenntartásért élünk. Ez nem egy szép jel – állapította meg a Szentatya. A
Lélek fúj, de mi behúzzuk a vitorlákat. Pedig milyen sokszor láttuk, hogy
csodákat művel! Gyakran, éppen a legsötétebb időszakokban, a Lélek a
legragyogóbb életszentségeket élesztette! Ő az egyház lelke, mindig megújítja
reménységét, eltölti örömmel, megtermékenyíti újdonságokkal, az élet rügyeit
ajándékozza neki. Mint amikor egy családban megszületik egy gyermek: felborítja
a megszokott időbeosztást, megfoszt az alvástól, de örömet hoz, amely megújítja
az életet, kitágítja azt a szeretetben. A Lélek a „gyermekség zamatát” hozza el
az egyházba. Szüntelen újjászületéseket teremt, a kezdetek szeretetét éleszti
újjá. A Lélek arra emlékezteti az egyházat, hogy évszázados története ellenére,
mindig húszéves, az Úr fiatal Jegyese, aki menthetetlenül szerelmes egyházába.
Ne fáradjunk tehát bele abba, hogy meghívjuk a Szentlelket környezetünkbe, hogy
fohászkodjunk hozzá, mielőtt belekezdenénk tevékenységünkbe: „Jöjj, Szentlélek
Úristen!”
A Szentlélek ereje páratlan: egyszerre irányít Isten és az emberek felé
A
Szentlélek elhozza majd erejét, a változás erejét, ami egy egyedülálló erő,
mert úgymond egyidejűleg centripetális és centrifugális.
Centripetális, vagyis a központ felé késztet, mert a szív belsejében működik.
Egységet hoz a töredezettségbe, békét a levertségbe, erőt a kísértések idején.
Erre emlékeztet Pál a második olvasmányban, amikor azt írja, hogy a Lélek
gyümölcse az öröm, a békesség, a hűség és az önmegtartóztatás (vö. Gal
5,22). A Lélek ajándékozza az Istennel való bensőséges kapcsolatot, a belső
erőt, hogy tovább haladjunk életünk útján. Ugyanakkor azonban centrifugális erő
is, vagyis kifelé irányít. Ő az, aki a központ felé visz és egyidejűleg a
perifériákra küld bennünket, minden emberi perifériára; Ő, aki kinyilatkoztatja
számunkra Istent, a testvérek felé irányít bennünket. Elküld, tanúvá tesz és
ezért – amint Pál írja – szeretetet, jóakaratot, jóságot, szelídséget áraszt
belénk. Csak a Vigasztaló Szentlélekkel fordulhatunk valóban a többiek felé az
élet és a bátorítás szavaival. Aki a Lélek szerint él, az ebben a spirituális
feszültség állapotában találja magát: egyidejűleg irányul Isten és a világ
felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése