Évközi hetedik hét csütörtökje

Évközi hetedik hét csütörtökje

Jézus folytatja tanítványai oktatását a mai evangéliumban. Mondásainak sajátossága a túlzás, amellyel egyrészt megdöbbenti hallgatóit, másrészt felhívja a figyelmet arra, hogy a bűnt, a bűnös helyzeteket mindenáron kerülni kell. A bűn végső következményénél, a kárhozatnál még az is jobb, ha valaki rendkívül drasztikus megoldást választ annak érdekében, hogy elkerülje a bűnt. A mondások azonban nem öncsonkításra vonatkoznak. Helyes értelmezésükhöz tudnunk kell, hogy az evangéliumok keletkezése idején az első keresztények valóban közösségben gondolkodtak. A Krisztust követő keresztények úgy kapcsolódtak egymáshoz, miként a testrészek a fejhez. Aki botrányt okoz, bűnt követ el, az nem egyszerűen csak Istent sérti meg, hanem vét a közösség ellen, ezért jobb, ha eltávolítják a közösségből. Természetesen megvan számára a lehetőség a javulásra, a megtérésre, a bűnbánatra, de ha erre nem hajlandó, akkor inkább ne tartozzon a közösséghez.
Mindannyian vágyunk egy teljesebb életre. A világ csábító ajánlatait nehéz visszautasítani, ha a hit iránytűjét nem tartjuk a kezünkben és nem pillantunk rá időnként. A teljesebb élet a tanítványi élet, a Krisztus-követő élet, ez ment meg a kárhozattól és ez vezet az örök életre, az üdvösségre. A hit ugyanis keresést és követést jelent, Krisztus szüntelen keresését és az ő követését.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk, s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!