Ferenc pápa
Úrangyala-imádsága Bolognában: Ne az anyagi haszon, hanem a közjó álljon a
középpontban!
Október 1-jén, vasárnap délben a Szentatya a
munka világának képviselőivel találkozott, és a hozzájuk intézett beszéd után
mondta el a szokásos déli Angelust.
A Szentatya beszédét teljes terjedelmében
közöljük.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot!
Kedves testvéreim, szép vasárnapot!
Köszöntelek mindnyájatokat, akik a munka
világához tartoztok, annak sokféle megjelenési formájában. E megjelenési formák
között sajnos a kedvezőtlen is jelen van, vagyis a munkanélküliség – időnként
aggasztó – nehéz helyzete. Köszönöm a fogadtatást!
A társadalom különböző, egymással gyakran éles
vitában álló csoportjait képviselitek, de megtanultátok, hogy csak együtt lehet
kilábalni a válságból és jövőt építeni. Egyedül a párbeszéd – egymás
illetékességi körének tiszteletben tartásával – teheti lehetővé, hogy hatékony
és innovatív válaszokra leljünk mindenki számára, a munka minőségének területén
is, és különösen a nélkülözhetetlen jólét érdekében. Némelyek ezt Emília-rendszernek
nevezik. Törekedjetek ezt mindinkább megvalósítani. Tartós és a jövőbe
tekintést segíteni képes megoldásokra van szükség ahhoz, hogy ki lehessen
elégíteni az egyének és a családok szükségleteit.
Térségetekben már régóta szert tettetek az
együttműködés tapasztalatára, amely a szolidaritás alapértékéből születik. Ez
ma is sokat nyújthat, segítségére lehet sokaknak, akik nehéz helyzetben vannak,
és akiknek szükségük van arra a „szociális felvonóra”, amely némelyek szerint
teljesen ki van vonva a forgalomból. Sose engedjük át a szolidaritást az anyagi
haszon logikájának, azért se, mert különben elvesszük – mondhatnám, elraboljuk
– azt a leggyengébbektől, akiknek viszont nagy szükségük van rá. Az
igazságosabb társadalom elérése nem múltbeli álom, hanem kemény munka, amelynek
ma mindenkire szüksége van.
A fiatalkorúak munkanélkülisége és annak a sok
embernek a helyzete, akik elvesztették munkájukat, és nem tudnak újból
elhelyezkedni, olyan valóságok, amelyekhez nem szabad hozzászoknunk, mintha
csak statisztikai adatokról lenne szó, ez a kísértés veszélyeztet ugyanis
minket.
A befogadás és a szegénység elleni küzdelem
jórészt a munkán keresztül zajlik. Nem nyújtunk valódi segítséget a
szegényeknek, ha nem találhatnak munkát és méltóságot. Ez egy lelkesítő kihívás,
mint a nagy szegénységet maga mögött hagyó háború utáni újjáépítés éveiben. A
mostani „Egyezség a munkáért”, melynek értelmében az összes társadalmi csoport,
és az Egyház is, közös felelősséget vállal, hogy segítik egymást tartós
válaszok és nem könyöradományok keresésében, fontos módszer, és remélem, hogy
meghozza majd a remélt gyümölcsöket.
A gazdasági válság európai és világméretű; és
mint tudjuk, egyben erkölcsi, spirituális és emberi válság is. Gyökerénél a
közjó elárulását találjuk, mind egyének, mint hatalmi csoportok részéről. El
kell tehát vennünk a központi szerepet a haszon törvényétől, és a személynek, a
közjónak kell azt átadnunk. De annak érdekében, hogy ez a központi szerep
valós, tényleges legyen, és ne maradjon a szavak szintjén, növelni kell a méltó
munka lehetőségeinek számát. Olyan feladat ez, amely az egész társadalomé:
ebben az időszakban különösen is az egész társadalom feladata – minden
összetevőjével együtt –, hogy mindent megtegyen a munka központi szerepéért,
hiszen a munka az első eleme az emberhez méltó életnek.
Most a Szent Petronius-templom előtt vagyunk:
Petroniust atyaként és védelmezőként (Pater et Protector) idézzük
emlékezetünkbe, és mindig kezében a várossal ábrázoljuk. Itt látható
közelségben van városotok három lényeges épülete: a templom, a városháza és az
egyetem. Amikor ezek párbeszédet folytatnak és együttműködnek, megerősödik az
általuk kifejezett humanizmus, és a város úgymond „lélegzik”, van távlata a
jövőre, és nem fél szembenézni a felmerülő nehézségekkel. Bátorítalak titeket,
hogy becsüljétek meg ezt a humanizmust, melynek letéteményesei vagytok, hogy
bölcs és messzire tekintő megoldásokat keressetek korunk bonyolult problémáira,
amelyeket joggal láttok nehézségeknek, de tartsátok őket a növekedés és a fejlődés
lehetőségének is. S ez, amit mondok, érvényes Olaszországra és egész Európára
is.
Kedves barátaim, különösen közel vagyok
hozzátok, az Úr kezébe és az itteni Szent Lukács-templomban tisztelt Szent Szűz
kezébe teszem minden gondotokat és aggodalmatokat. Őhozzá, a minden bolognai
által a Szent Lukács-templom Máriájaként tisztelt Szűzanyához forduljunk most
az Úrangyala elimádkozásával!
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása
után:
Kedves testvéreim!
Tegnap Pozsonyban (Szlovákiában) boldoggá
avatták Titus Zeman szalézi papot, aki így a huszadik század vértanúinak hosszú
sorához csatlakozik. 1969-ben hunyt el, miután hite és lelkipásztori szolgálata
miatt hosszú időt börtönben töltött. Tanúságtétele támogasson minket életünk
legnehezebb pillanataiban, és segítsen felismernünk a megpróbáltatások között
is az Úr jelenlétét.
A mai vasárnapon éri el tetőpontját az Isten
szavának szentelt hét, tegnap pedig Szent Jeromosra, a Szentírás nagy
tanítójára emlékeztünk. Adjunk hálát Istennek szavának ajándékáért, és
igyekezzünk olvasni a Bibliát, elmélkedjünk rajta, különösképpen az
evangéliumon.
Végezetül lélekben kapcsolódjunk a pompeji
kegyhelyen a Rózsafüzér Szent Szüzéhez intézett hagyományos esdeklő imára
egybegyűlt hívekhez. Ezt az imát az Olasz Püspöki Konferencia elnöke, Bassetti
bíboros vezeti.
Mindnyájatoknak, született
és „örökbefogadott” bolognaiak, szép vasárnapot kívánok! Kérlek titeket, ne
feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése