A lélek gyávaságától Könyörgéseddel ments meg minket!

A lélek gyávaságától 

Könyörgéseddel ments meg minket!

Már a tegnapi példabeszéd is rámutatott arra, hogy az apostolokban személyiségfejlődés zajlott, azzal összefüggésben, hogy Jézus mellett élték az életüket. De ez a személyiségfejlődés valami olyan, – teljesen ismerős - emberi oldalát is előhozza, mely, ha akarom nevezhető biztonságérzetnek, de nevezhető annak is, hogy felismerik önmagukban azt, hogy az eddig, számukra ismert, tudott, vagy kénytelenül elfogadott határaik tágíthatók.

Mit mond János, és testvére Jakab? Nehogy már, ezek a hitetlenek, ezek a tudatlanok az utunkba álljanak, megmondhassák hova mehetünk, hova nem; nekünk, akik tudjuk a tutit, az igazságot, mi a helyes, és a követendő tanítás! Önbizalom, biztonság, bizonyosság, már majdnem gőg mutatkozik meg bennük, rajtuk. Hatalmat képviselhetnek! És miért érzik ezt? Talán Jézus sugározza ezt feléjük? Nem! Hanem az a tömeg, az a közeg, amelyik ekkorra már Jézust követi, akik Jézus tanítását hallva, már talán irigykednek a tanítványokra, már őket ostromolják, hogy segítségükkel maguk is közelebb kerülhessenek Jézushoz. A tömeg már a tanítványok segítségével próbál személyes érdekérvényesítést elérni Jézusnál! Amitől a hatalom ittas tanítványok többnek érzik magukat, korábbi énüknél!

Jézus, erre a tanítványi gőgre, hogy válaszol? Nem enged. Nem engedi isteni szolgálatát megalázni, aprópénzre váltani! Nem hatalmat akar magának, vagy Istennek ebben a világban! Nem hajlandó ilyen tyúkperbe bocsátkozni. Számára a küldetése, sokkal többet jelent, amit nem hajlandó odaáldozni egy személyes érdekérvényesítésbe! Tovább áll. Oda megy. Egy ilyen pereskedés, egy ilyen erőfitogtatás nem őrölheti fel, nem vonhatja el a figyelmet a lényegről, a küldetés lényegéről, létjogosultságáról.

Megérteni: mi fontos, és mi nem! Mit miért szabad árúba bocsátani?! Hol szabad, és hol nem perbe szállni? Isten méltóságát nehogy az Ember méltatlansága értéktelenítse le!

Jézus végtelenül nagy intelligenciája, ma úgy mondhatjuk, hogy IQ-ja, nem engedi meg tanítványainak sem, hogy Isten léptékéből kizökkenjenek! Világossá kell tenni, hogy Isten szolgálata nem cserélhető fel az egyéni érdek, vagy az éppen aktuális helyi politika porondján! Isten igazsága, szándéka, terve, nem személyeskedő, nem a napi politika érdekeit akarja szolgálni, hanem az Embert, Aki örök érték Isten számára. Mert az Ember számára, az Emberért (!), és az Emberrel közösségben valósulhat meg Isten terve! De ezért a tervért, mégis Isten az, aki a legnagyobb áldozatot magára vállalja. Ugyanakkor, az az Ember, aki Istennel közösségre lépni hajlandó, vegye tudomásul, hogy neki is vállalni kell a terv teljesüléséért a maga áldozatát.

Veled, Uram, és Érted, hogy Általad részesévé lehessek dicsőségednek! Add meg nekem! Ámen