Kik isteni fegyverbe
öltözvén, erősen ellene állottatok az ördög incselkedésinek (Efezus
6).
Ments meg, Uram minket!
Kicsoda
Ő, a küldött, a már eljött, az eljövendő, akinek eljövetelére készülünk? Mert
ígéretünk van rá, hogy eljön, amiről Jézus maga beszél: „Ég és föld elmúlik, de
az én igéim el nem múlnak. Ámde azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a
mennybéli angyalok sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya. Vigyázzatok,
virrasszatok (és imádkozzatok), mert nem tudjátok, mikor jön el ez az idő. (…)
Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: virrasszatok!” [Mk 13,31-33; 37]
Ugyanakkor,
Máriának így jövendöl, így adja át az Isten üzenetét Gabriel angyal: „Nagy lesz
ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő
atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának
nem lesz vége” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. (…) a Szentet, aki tőled születik, Isten
Fiának fogják hívni”
Miket
tudunk meg e szavakból Jézusról? Ehhez, egyrészt, tudnunk kell azt, hogy ki
volt Dávid, akinek örökébe lép Jézus? Erről Sámuel 2. könyvének 7. fejezete
számol be, ahol Isten ígéretet tesz Dávidnak, kit királlyá tesz, hogy Izrael
trónja örökre megmarad: „Amikor ugyanis letelnek napjaid, s aludni térsz
atyáidhoz, felemelem utánad ivadékodat, aki ágyékodból származik, s
megszilárdítom királyságát. Ő fog házat építeni nevemnek, s én megszilárdítom
királysága trónját mindörökre. Atyja leszek neki, s ő fiam lesz nekem: ha
valami gonoszat cselekszik, megfenyítem őt az emberek vesszejével, s az emberek
fiainak csapásaival. De irgalmasságomat meg nem vonom tőle, (…) hanem állandó
lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod
mindenkor.” [2Sám 7,12-17]
Jézus
nemzetségfájából tudjuk (Mt 1,1-17), hogy Ábrahám unokája volt Jákob, akinek 12
fia lett a zsidóság 12 törzse, ők jelentik „Jákob házát”. E Jákob házából való
Dávid is,
A
zsidóság Istenének Fiává így lett Jézus! Akit jövendölt Gábriel angyal.
Amint
hallhatjuk a Máté 1,1-17-ben, Dávid Jesszétől származik. Dávid zárja a sort, az
első 14 nemzedék sorát, Akit még kétszer annyi kellett, hogy kövessen, mire
Jézus eljövendővé lett.
De nem
is ez a legfontosabb, hanem talán az a folyamatosság, mely Isten jelenvalóságát
a történelemben bemutatja, emlékeztetve az Embert arra, hogy „Velünk az Isten!”
Nem véletlen
az sem, talán, hogy Jézus születésével fordul meg a történelem kereke, és
töltekezésének számtati sora! Jézus születéséig várta a történelem azt, hogy
Istenről bizonyosságot kapjon. Jézus születésétől pedig arra vár az ember, hogy
beteljesedjen, beteljesedhessen Isten Igérete, Igéje!
De,
most, az Irgalmasság rendkívüli szent évének elmúltával, azért említsük meg azt
is, ami így áll Sámuel próféta könyvében: „ő fiam lesz nekem: ha valami
gonoszat cselekszik, megfenyítem őt az emberek vesszejével, s az emberek
fiainak csapásaival. De irgalmasságomat meg nem vonom tőle”! A rosszért, amit
az ember elkövet, Isten, az emberen az ember által mér büntetést, de
irgalmasságát nem vonja meg akkor sem tőle!
Ezt én
úgy tartom, hogy bizony a rossz, emberben rosszat szül, és ez a rossz fogja
büntetni azt, aki rosszat tett. Vagyis, mi egymásnak okozunk szenvedést, de ez
a szenvedés lesz javunkra, ha azt elviselni méltókká tesszük magunkat, csak
azért, hogy Isten irgalmassága tehessen helyre számunkra majd mindent!
Ez a sok
rossz a világban, mely megbetegít bennünket, mely kárt okoz nekünk, mely
megszenvedtet bennünket, ezt mi okozzuk egymásnak. Ezt kell bűneinkként
azonosítanunk, felismernünk, és megbánnunk! Ellenében Istennél
kiengesztelődéséért folyamodnunk!
Belátom
Istenem, hogy nélküled elveszettek vagyunk mi emberek. Legyen rajtunk
figyelmességed, gondviselésed, és kiengesztelődésre készséged, irgalmas
szereteted! Szükségem van Rád! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése