2016. december 20., kedd

Kik isteni fegyverbe öltözvén, erősen ellene állottatok az ördög incselkedésinek



Kik isteni fegyverbe öltözvén, erősen ellene állottatok az ördög incselkedésinek (Efezus 6).
Ments meg, Uram minket! 



Kicsoda Ő, a küldött, a már eljött, az eljövendő, akinek eljövetelére készülünk? Mert ígéretünk van rá, hogy eljön, amiről Jézus maga beszél: „Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. Ámde azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya. Vigyázzatok, virrasszatok (és imádkozzatok), mert nem tudjátok, mikor jön el ez az idő. (…) Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: virrasszatok!” [Mk 13,31-33; 37]
Ugyanakkor, Máriának így jövendöl, így adja át az Isten üzenetét Gabriel angyal: „Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. (…) a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni”
Miket tudunk meg e szavakból Jézusról? Ehhez, egyrészt, tudnunk kell azt, hogy ki volt Dávid, akinek örökébe lép Jézus? Erről Sámuel 2. könyvének 7. fejezete számol be, ahol Isten ígéretet tesz Dávidnak, kit királlyá tesz, hogy Izrael trónja örökre megmarad: „Amikor ugyanis letelnek napjaid, s aludni térsz atyáidhoz, felemelem utánad ivadékodat, aki ágyékodból származik, s megszilárdítom királyságát. Ő fog házat építeni nevemnek, s én megszilárdítom királysága trónját mindörökre. Atyja leszek neki, s ő fiam lesz nekem: ha valami gonoszat cselekszik, megfenyítem őt az emberek vesszejével, s az emberek fiainak csapásaival. De irgalmasságomat meg nem vonom tőle, (…) hanem állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor.” [2Sám 7,12-17]
Jézus nemzetségfájából tudjuk (Mt 1,1-17), hogy Ábrahám unokája volt Jákob, akinek 12 fia lett a zsidóság 12 törzse, ők jelentik „Jákob házát”. E Jákob házából való Dávid is,
A zsidóság Istenének Fiává így lett Jézus! Akit jövendölt Gábriel angyal.
Amint hallhatjuk a Máté 1,1-17-ben, Dávid Jesszétől származik. Dávid zárja a sort, az első 14 nemzedék sorát, Akit még kétszer annyi kellett, hogy kövessen, mire Jézus eljövendővé lett.
De nem is ez a legfontosabb, hanem talán az a folyamatosság, mely Isten jelenvalóságát a történelemben bemutatja, emlékeztetve az Embert arra, hogy „Velünk az Isten!”
Nem véletlen az sem, talán, hogy Jézus születésével fordul meg a történelem kereke, és töltekezésének számtati sora! Jézus születéséig várta a történelem azt, hogy Istenről bizonyosságot kapjon. Jézus születésétől pedig arra vár az ember, hogy beteljesedjen, beteljesedhessen Isten Igérete, Igéje!
De, most, az Irgalmasság rendkívüli szent évének elmúltával, azért említsük meg azt is, ami így áll Sámuel próféta könyvében: „ő fiam lesz nekem: ha valami gonoszat cselekszik, megfenyítem őt az emberek vesszejével, s az emberek fiainak csapásaival. De irgalmasságomat meg nem vonom tőle”! A rosszért, amit az ember elkövet, Isten, az emberen az ember által mér büntetést, de irgalmasságát nem vonja meg akkor sem tőle!
Ezt én úgy tartom, hogy bizony a rossz, emberben rosszat szül, és ez a rossz fogja büntetni azt, aki rosszat tett. Vagyis, mi egymásnak okozunk szenvedést, de ez a szenvedés lesz javunkra, ha azt elviselni méltókká tesszük magunkat, csak azért, hogy Isten irgalmassága tehessen helyre számunkra majd mindent!
Ez a sok rossz a világban, mely megbetegít bennünket, mely kárt okoz nekünk, mely megszenvedtet bennünket, ezt mi okozzuk egymásnak. Ezt kell bűneinkként azonosítanunk, felismernünk, és megbánnunk! Ellenében Istennél kiengesztelődéséért folyamodnunk!
Belátom Istenem, hogy nélküled elveszettek vagyunk mi emberek. Legyen rajtunk figyelmességed, gondviselésed, és kiengesztelődésre készséged, irgalmas szereteted! Szükségem van Rád! Ámen


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése