Advent negyedik hetének hétfője
A
karácsony előtti utolsó napokban a Megváltó előhírnökének, Keresztelő Jánosnak
születéséről és a Megváltó, Jézus születése hírüladásáról olvasunk az
evangéliumokban. Szent Lukács evangélista pontos leírása egyszerűvé teszi
számunkra az egykori események elképzelését. Keresztelő János születésének
bejelentését Jézus születésének hírüladása követi. Mindkét jelenetnél Isten
angyala hozza meg a hírt a gyermek várható születéséről, előbbi esetében az
apa, Zakariás értesül róla, a másiknál a leendő édesanya, Mária. Az első egy
tényszerű közlés, Isten angyala, küldötte által közli akaratát Zakariással. Mária
esetében is az isteni szándék kinyilvánításáról van szó, de itt szükséges az
emberi közreműködés, a názáreti leány beleegyezése, az isteni akarat
elfogadása. A két jelenetnél jelentős hangsúlyt kap, hogy Zakariás kételkedve,
hitetlenül fogadja a hírt, hiszen emberi számítások szerint neki és
feleségének, Erzsébetnek már nem lehetne gyermekük, mert idős korúak.
Hitetlensége büntetéseként Zakariás megnémul, s némasága csak gyermeke, János
születésekor szűnik meg. Ezzel szemben Mária hittel elfogadja Isten szándékát,
hogy ő legyen a Megváltó édesanyja. E hírüladásokat követi Mária Erzsébetnél
tett látogatása, még a két gyermek, János és Jézus születése előtt, majd pedig
Keresztelő János és Jézus születése.
Örömmel, hittel várom-e a Megváltó születését?
© Horváth István Sándor
Örömmel, hittel várom-e a Megváltó születését?
© Horváth István Sándor
Imádság
Ó jöjj
el Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése