Húsvét második hetének csütörtökje

Húsvét második hetének csütörtökje

A Nikodémussal való beszélgetés során a sötétség és világosság lett szembeállítva egymással. A „sötétséget szerető” emberek gonosz módon gondolkodnak és cselekszenek, ők az evilági dolgokhoz ragaszkodnak. Földies gondolkodásuk önmaguk felé fordítja őket, s tulajdonképpen elzárkóznak attól, hogy megnyíljanak mások felé, azaz kimutassák szeretetüket Isten és embertársaik felé. A „világosságot” keresők vágyat éreznek magukban a mennyei dolgok iránt, érzik Isten vonzását és törekszenek vele szeretetben élni.
Ugyanezt az ellentétet írja le a mai evangéliumi beszéd, de itt kifejezetten Jézus származására vonatkozóan. Ő azért nem gondolkodik földies, bűnös módon, mert valójában nem ebből a világból származik. Jézus a mennyei Atya küldötte, aki azért jön el, hogy bennünket a mennybe vezessen. Ő a kinyilatkoztatás és az üdvösség örömhírének a közvetítője, mert azt mondja el, amit az Atyától „látott és hallott,” és azt az igazságot hirdeti, amely az Atyához vezet minket, embereket. A mennyei dolgok szem- és fültanúja ő, tanúságtétele valóban igazság. Követőit szintén arra hívja, hogy az ő életének, halálának és feltámadásának tanúi legyenek.
A hit által olyan dolgokat fogadunk el, amelyek nem érzékelhetőek és nem megtapasztalhatóak, és ez az elfogadás mindig valaki tanúságtételén alapul. Jézus tanúságtétele igaz, személyét érdemes követni.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Eljöttem hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek szükségük van rám.
Boldog Kalkuttai Teréz