Húsvét 2. vasárnap

Dr. Benyik György 2004

Húsvét 2. vasárnap

Jn 20,19-31

„Ne légy hitetlen!”

Tamás apostolra, aki Jézus környezetében többször is feltűnik, a kissé hálátlan utókor a mai evangéliumi jelenet alapján a „hitetlen” jelzőt ragasztotta. János evangéliuma több figyelmet szentel a személyének, mint a szinoptikusok. Jn 11,16-ban sorsközösséget vállalt Jézussal, amikor Lázár feltámasztásának jelenetében ő az, aki felszólítja az apostolokat, „Menjünk és mi is halljunk meg vele!”. Őszinteségére jellemző, hogy Jn14,5-ben Jézus allegorikus beszédét hallgatva bele kérdez, míg a tanítványok megértést színlelnek, ő kiontja „nem tudjuk hová mégy.”

A húsvét utáni jelenés-elbeszélésekben több Jézus tanítványnak van Jézussal való találkozásra utaló élménye. Tamás nem egy könnyen fogadja el ezeknek az élményeknek a feltámadást bizonyító jellegét. Mindez azt jelenti, ő és a többi 12 apostol sem a csodaváró hiszékeny tömeg képviselője. Csak megdönthetetlen bizonyítékok alapján fogalmazzák meg tanúságukat Jézus feltámadásáról. E megnyilatkozása ebben a szövegben tükrözi Tamás élményének letaglózó erejét, amikor felkiált: „Én Uram én Istenem!”

Tamás nevéhez számos irodalmi alkotás is fűződik az ókorból. 1945-46-ban Nag Hammadi gnosztikus könyvtárban fölfedezett 13 kézirat között szerepel: „Jézusnak az élőnek titkos szavai”, mely 114 Jézus mondás, amely jórészt meggyezik a János evangéliumból ismert Jézus mondásokkal, de hiányzik belőle a szenvedés történet. Mindez azt mutatja, hogy Tamás lelki tekintélynek számított keleten. Az Abgár legenda szerint Jézus vele szervezteti meg az Edesszai egyház evangelizálását. Euszebiosz egyházatya is úgy tudja hogy Szíria északi részén a „pártusok földjén” hirdette az evangéliumot. Csak egy 3. századi apokrif Tamás apostol cselekedetei szerint misszionált Indiában, és ott is halt vértanúhalált. János evangélistához hasonlóan meditatív személyiség volt. Ezért igen kedvelték írásait a gnosztikus szektához tartozók is. Máig sem sikerült tudományos megegyezésre jutni arról, hogy írásai gnosztikus iratnak tekinthetők, vagy csak meditatív írások.

Jézus nyilvános működése alatt elhangzott beszédei megosztották hallgatóságát. Voltak, akik rajongtak érte, és akadtak olyanok is, akik ellenséget láttak benne. Jézus feltámadása ennél még jobban megosztja a hallgatóságát és követőit. Vagy valaki csalónak nevezi Jézust és ettől kezdve ádáz ellenségeként, tevékenykedik, vagy hisz benne, és akkor tanítványi elkötelezettséggel misszionál a feltámadás jó hírével.

A feltámadás az apostolok körében, Jézus tágabb követőinek körében mindenkit állásfoglalásra indított. Akik a föltámadás hírével kapcsolatba kerültek, nem maradtak sem közömbösek, sem passzívak. A feltámadás egyben felhívás a hitbeli tevékenységre. Ilyen mérvű életváltoztatást nyilvános működése idején csak azoknál tapasztalhattunk, akiket meggyógyított valamilyen betegségtől, vagy akiket a halából hozott vissza. De ott sem mindenkinél. Például a 10 leprás közül csak kettőt mozgatott meg ez a csodás gyógyítás. De a feltámadás után a Jézushívők másként kezdenek élni, mint annak előtte.

A feltámadás és a keresztség által Jézus tanítványai új emberré vállnak. A régi ember cselekedetei a földi életre irányultak, az új ember cselekedetei a mennyei értékek megszerzésére irányulnak. Ebből a szempontból az egyház és tagjai állandó kihívásnak vannak kitéve. Vagy az életükkel bizonyítják, Jézus tanításába, a feltámadt Jézusba, Isten országába való hitüket, vagy engedik, hogy ez a történet, a régi legendák világába süllyedjen vissza, aminek semmi köze a való életünkhöz, de jól elszórakoztat.

Jézus kétszer támadt fel, egyszer a valóságban, egyszer, pedig Tamás hitében. Nagy baj lenne, ha ezt a második feltámasztást, mi kényelem szeretetből elmulasztanánk.