Adj hát szolgádnak
„Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat!”A trónöröklés sosem volt könnyű feladat. Dávid királynak több felesége sok fia, lánya volt, az akkori szokások szerint. Fiai közül a legjobban Absalomot szerette, őt akarta utódjának. Absalom súlyos bűnét, testvérgyilkosságát is megbocsátotta. Amikor Absalom fellázadt apja ellen, összeesküvést szőtt és kikiáltatta magát királynak, Dávid elmenekült a Jordánhoz. Absalom követte apját seregével. Dávid a maga seregét ellene küldte, de megparancsolta, hogy hagyják életben lázadó fiát. Amikor mégis megölték, keservesen siratta, gyászolta őt. (2 Sám 18-19,5) Ezután Adonija kiáltatta ki magát királynak apja tudta nélkül. Dávid azonban már régebben megígérte, hogy Salamon lesz az utódja. Fel is kenték a parancsára királlyá. Benne látta Dávid a tehetséges utódot, békés és bölcs királyt. Salamon ezer áldozattal köszönte meg Isten jóságát, hogy őt királlyá tette. Erre volt válasz az éjszakai látomás. Ebben Isten ajánlotta Salamonnak: „Kérj, amit akarsz, megadom neked.”(5) Salamon nem kért sem gazdagságot, sem hírnevet, sem ellenségei halálát, hanem bölcs szívet, hogy királyi feladatait, köztük legfőbb bírói tisztét okosan tudja majd ellátni. Isten örült ennek a kérésnek, megadta a bölcs szívet Salamonnak, de hozzá a nem kért ajándékokat is. Mostanában nem királyságért folyik a harc. Nem nagyon látom, hogy minden pályázó Isten bölcsességét kéri-kapja, amivel az egész nép jólétét szolgálhatná, hanem egyéni karriert készít magának. A mi szempontunk, hogy Isten milyen tehetséget, becsületes és bölcs szívet adott a jelölteknek, azt kell pártfogolnunk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése