Te kis hitű
"Te kishitű! Miért kételkedtél?”A csodálatos kenyérszaporítást követően Jézus csónakba ültette tanítványait, és elindította Kafarnaum irányába. ő még a néppel maradt, de a következő hajnalban utánuk indult a vízen járva. Amíg fel nem ismerték a Mestert, a tanítványok féltek, mert kísértetnek vélték. A hangját megismerve, Péter indítva érezte magát engedélyt kérni, hogy ő is sétálhasson a vízen. Ezt Jézus meg is engedte, de Péter egy igen nagy hullámtól megrémült, hite megroggyant, süllyedni kezdett, és Jézusnak kellett őt kimentenie. Ezek a történetek az Eucharistiát jelezték előre: Jézus a kenyér-színében korlátlanul meg tudja szaporítani teste anyagát, és el tudja venni teste súlyát és ezzel együtt testének tömegét. Péter merész kérése viszont arra utalhat, hogy Jézus előre biztatást kínál minden hívének, hogy mellette bátran lépjenek a történelem hullámaira, az élet hányattatásától ne féljenek, hiszen Jézus itt van a világ minden táján a katolikus templomok tabernákulumában.Ezt érzik meg a jól felkészített elsőáldozó gyerekek, ebből a hitből nyernek igazán komoly erőt a templomba misére járó, szentséglátogatást végző felnőttek. Mindez a biztonság addig tart, amíg erős az Eucharistiába vetett hitünk. Korunk nagy tragédiája, hogy ez a hit nagyon meggyöngült. Ha a vihar a családot rázza meg, vagy az életet kezdő fiatalokat, betegségbe, magányba süllyedt egyéneket, és nincs erő, hit az Eucharistiában, elengedik Jézus kezét, menthetetlenül elmerül az ember. Jézus kérdi tőlünk ilyenkor: „Mit féltél, kicsinyhitű?” Érted élek itt, én nyúlok utánad. Megmenekülsz.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése