Ferenc pápa a mexikói családokhoz: a család nem egy idejétmúlt modell
Együtt
a mexikói családokkal... - AFP
Hétfőn
délután Ferenc pápa a Tuxtla-i 50 ezer férőhelyes, telt házas stadionban
találkozott a mexikói családokkal. Tanúságtételek hangzottak el, majd a kánai
menyegző evangéliumi történetének felolvasása után Ferenc pápa, részint
rögtönözve válaszolt a tanúságtevők által fölvetett problémákra. Szokatlan és
sajátos üzenetű a tanúságtevők kiválasztása, ami a közelmúlt két
családszinódusa után jelzi az egyház nagyobb érzékenységét a családokat ért
kihívások iránt, akár az egyház saját testén belül is. Manuel tolókocsis
kisfiú, aki akihez a szülei sokszor eléje térdelnek és úgy beszélnek vele, ő
pedig még ahhoz is erőt érez, hogy az egészséges barátait bátorítsa. Egy
aranylakodalmas házaspár azt hangsúlyozza, hogy igenis lehetséges a hűséges
szeretet. Egy polgári házasságban élő asszony, aki korábbi válása miatt nem
köthet szentségi házasságot, rátalál az egyházra és benne saját helyére, és
a szegények szolgálatára szenteli az életét. Végül egy egyedülálló anya,
akit többször is megkísértett az abortusz, de végül mindig az élet mellett
döntött.
Az
Atyaisten mindig bátorítja az embert
Ferenc
pápa hálával és elismeréssel szólt a tolókocsis kisfiú szüleiről, akik beteg
gyermekük mellé térdelnek. Ne felejtsük ezt a csodaszép családi képet a térdelő
szülőkkel, amit azért tudnak megtenni, mert szeretnek. Hála a szülőknek! És
köszönjük neked is Manuel, fordult a pápa közvetlenül a kis sráchoz, mert amit
a szüleidtől megkaptál, azt tovább tudod adni. Nagyon szíven ütött a szavad
„echarle ganas”, hogy tudsz bátorságot adni másoknak, miután értelmet találtál
és adtál az életednek. Ez az, amit az Atyaisten kezdettől fogva elképzelt
számunkra, hiszen amikor minden elveszett az Éden-kertben, akkor megmutatta
annak a fiatal párnak, hogy mégsem veszett el minden. Bátorította őket, miként
Izrael népét, amely a pusztában elveszettnek érezte magát és a bátorítás
jeleként mannát adott nekik. Az idők teljességében pedig az Atyaisten úgy
bátorította az emberiséget, hogy saját Fiát adta neki. Erről itt mindenkinek a
maga sajátos módján személyes tapasztalata van. És hogy miért? – tette fel a
kérdést Ferenc pápa. Mert az Isten nem tud másképp cselekedni.
Az
Isten nem tud másként tenni, mint hogy szeret bennünket
Az
Isten nem tud másként tenni, mint hogy szeret bennünket, bátorít és előre visz az
utunkon. Hiszen az ő neve szeret, mely ingyenes ajándék, aztán odaadottság és
irgalom. Fián keresztül ő mindent megtett az új Országáért és bennünket most
arra hív, hogy vegyünk részt benne egy új logikával, mely új erőket mozgósít az
egek megnyitására, és ami képes arra, hogy megnyissuk a szívünket, értelmünket,
kezünket. Jézusban és Jézussal ez Ország lehetséges, megvalósítható! Manuel, te
imádságot kértél tőlem a többi kamaszfiúért, akik nehéz időszakot élnek át,
nincs erejük és lelkesedésük. Ez gyakran azért van, mert nincs, aki beszéljen
hozzájuk. Éppen ezért, kedves szülők, beszéljetek a gyermekeitekkel és
játsszatok velük!
Alkalmas
törvény és személyes elköteleződés az elszigetelődés ellenszere
Ferenc
pápa válaszában összekapcsolta Manuel és az egyedül maradt Beatriz asszony
példáját: „mindketten ugyanazt a kifejezést használtátok, anélkül hogy
észrevettétek volna, vagyis az egyedüllétnek a legnagyobb kísértését, amely
molyként megrágja a lelket. Ennek az elszigeteltségnek a legyőzését egyfelől törvénynek
kellene védelmeznie, mely egyfajta minimumot garantál, minden család és minden
személy jogát a tanuláshoz és méltó munkához. A másikat pedig Humberto és
Claudia tanúságtétele hangsúlyozta, akik mindig arra törekedtek, hogy
továbbadják Isten szeretetét, amit megtapasztaltak a szolgálatban és
mások gondozásában. A törvények és a személyes elköteleződés együttesen adják
meg annak a lehetőségét, hogy legyőzzük a bizonytalanságokat. Ti tudtok
lelkesedni, imádkoztok, együtt vagytok Jézussal, és bekapcsolódtatok az egyház
életébe. Egy szép kifejezést használtatok: Osztozunk a gyenge testvérünkkel, a
betegekkel, a rászorulókkal, a foglyokkal. Köszönöm nektek.
Ideológiák
csapdájába esett gyarmatokká lettünk
Ahogy
látjuk, ma sokan egy idejétmúlt modellnek látják a családot, mely képtelen
megtalálni a helyét a társadalomban, mely a modernség követelménye alatt
mindinkább olyan modelleknek kedvez, mely az elszigetelődésen alapul. Lám, a
magát demokratikusnak, liberálisnak nevező társadalmak miként csempészik be a
pusztító gyarmatosító ideológiákat. Oda jutottunk már, hogy ideológiák
csapdájába esett gyarmatokká lettünk, melyek szétrombolják a családot, az
emberi élet sejtjét, amely egy egészséges társadalom alapja.
Egy
ráncos arc becsületes története
Az
ötven éve hűségesen megélt házasság kapcsán Ferenc pápa megjegyezte, hogy „ők
átadták a leckét, hiszen a fiúk is immár 25 éve házasságban él. Ezek az igazi
családok! Mert úgy tudtak hűségesek maradni, hogy minden nehézségükből,
vitájukból, veszekedésükből ki tudtak jönni, megbocsátással és türelemmel.
Ehhez a fáradozáshoz hozzátartoznak a ráncaink is – mondta és elmesélt egy
történetet egy dél-amerikai híres színésznőről, akinek hatvanas éveiben ráncok
jelentek meg az arcán. Barátnői kérték tőle, hogy egy plasztikai műtéttel
távolíttassa el azokat és akkor ismét sima arca lesz és meg sem látszanak a
ráncok. De ő határozottan felelt: Azok az én ráncaim! Hozzám tartoznak.
Megdolgoztam értük, egész életem és fáradozásom nyomai azok. És maradt minden
úgy, a ráncos arcú színésznő a becsületes ráncaival továbbra is ugyanolyan
közkedvelt és híres színésznő maradt, mint csinos, fiatal korában”.
A családokkal folytatott közvetlen beszélgetését a Szentatya azzal a
kéréssel zárta, hogy ne feledkezzenek meg munkás Szent József segítségét kérni,
aki mindig gondját viseli a családoknak, majd az összes házaspárt arra kérte,
hogy hangosan újítsák meg a házastársi fogadalmukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése