Vázlatos bemutatásként nézzük meg néhány fontosabb
jellemzőjét. A keresztény lelkiségi tradíció alapján Osuna megkülönbözteti a
szóbeli ima / elmélkedő ima / szemlélődő ima hármas felosztását. A recogimiento
az imádság útjának harmadik szakaszában szerepel. Annak ad útmutatást, akinek
elmélkedés közben egyre inkább arra támad igénye, hogy egy-egy meglátásnál
hosszabban elidőzzön, a szavakon túli isteni jelenlétet megsejtve csöndben
odahallgasson arra. De mire is figyeljen az ember? Ha testi érzethez akarjuk
kapcsolni, két részlet tűnik lényegesnek. Hosszan ír a
"sóhajtozásról". Ez így elsőre talán túlságosan jámborodóan hangzik,
idegen a mai vallási érzéstől. A sóhaj viszont nem más, mint egy tudatos, erős
belégzés – márpedig a légzésre figyelés az összeszedettség ismert útja. A másik
fontos pont a szív. Osuna teljes mértékben Szent Ferenc nyomán halad, amikor az
ima lényegének "az Úrhoz fordított szívet" mondja. Úgy tűnik, a
szívre, mint érzetre figyelés nyomán jut el szívhez, mint lénye középpontjához.
Ezért alaptétel számára a Példabeszédek könyvének sora: "Nagy gonddal
őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet." Isten jelenléte
belülről, a szívből fakad fel, ha valóban képesek vagyunk ott időzni. A
"szív" minden jelentésében fontos szerepet játszik ebben az
imamódban,erre utalnak kulcsszavai:vágyakozás,ízlelés,szeretet.A testi érzetekről
még annyit, hogy nem találunk utalást a testtartásra vagy kéztartásra, de
valószínűnek tarthatjuk, hogy a XVI. századi spanyol festészet ábrázolásai
reálisak ezen a téren.Az összeszedett ima első számú kérdése, hogy mi a teendő
"elszórakozás" esetén? Hogyan iskolázzuk figyelmünket? Mit kezdjünk a
"gondolatokkal"? Osuna erről is sokat ír, néha ellentmondásosan, de
elsősorban a szelídséget ajánlja, pl. "mint drága kismadarat, csalogasd
vissza szívedet a kalitkába, ha kirepült". A szelídség megnyilvánulása az
alázatos kitartás is, minden "sikertelenség" ellenére.A másik gyakori
kérdése az imádkozónak, hogy mit kezdjen a belső megtapasztalásokkal? A
könyvből az tűnik ki, hogy ennek az imamódnak gyakori kísérőjelenségei voltak a
belső megindulások, vigasztalások, önkéntelen kiáltások. Osuna a szegénység és
a hálaadás lelkületére int: "Fogadj el mindent, ami a belső imában
meglátogat, abban a hitben, hogy Isten kezéből kapod." Alapállása az
összeszedett imának, hogy "inkább hatást szenved, mint ő hat".De hát
valójában „ferences”a-e ez az imamód? Erre a kérdésre legalább annyira jogos
igennel, mint nemmel válaszolni. Ferences imamód, mert ferencesek gyakorolták,
mégpedig a Rend egyik legjelentősebb megújulási mozgalma, az ún.
"rekollektus reform". Osuna ennek a mozgalomnak az egyik legnagyobb
képviselője. Sőt, emberileg, személyesen is ízig-vérig együtt van testvéreivel,
máskülönben nem írna ilyet: "Az ördög szüntelenül körbejár, hogy
megutáltassa veled a saját rendedet és a testvéreidet", ezért "a
buzgóság először is magadra irányuljon" (22,4). Ferences a jellegében is,
ahogy fentebb a szívről és a szegénységről írtuk. Ferences imamód, mert a műben
többször is idézi Szent Ferenc írásait, olykor Szent Bonaventurát is, akinek a
teológiáját láthatóan ismeri. Az is kétségtelen viszont, hogy ha az idézetek
összességét nézzük, akkor Szent Bernát viszi el a pálmát, azután Jean de Gerson
, valamint az egyházatyák: Gergely, Ágoston, Ciprián. Leginkább azért lehetne
nemmel válaszolni a kérdésre, mert ezen a szinten nincs értelme
"iskolához" ragaszkodni. A szemlélődő imát nem sajátíthatja ki egyik
lelkiség sem, sokkal nagyobb a mindegyikre jellemző közös tartomány, mint a
rendi sajátosság. Amikor a gyerekek csillagot rajzolnak hosszú sugarakkal, a
közepén a közös tartomány kicsi. A belső imádság inkább egy "rövid, vastag
ágú" csillaghoz hasonlít: a középpont felé haladva hamar véget ér a saját
rész, és belépünk a közös tartományba. Így adhatott ez a könyvdöntő inspirációt
annak idején a kármelita Avilai Szent Teréznek is. Bár a mű belekerült az
1559-es spanyolországi Index hatókörébe, ma az Egyházban egyértelmű tekintélyt
élvez. Példaként említem az "Imádság Enciklopédiáját", amely 2007-ben
jelent meg a vatikáni könyvkiadónál. Osuna művét nem csupán futólag említik a
nagy kármelita misztikusok hátteréhez, nem csupán a ferences
misztikatörténetben kap komoly helyet, hanem "Az imaéletre legnagyobb
hatást gyakorló művek" között ismertetik: "az imádság útjának
rendszerezésével Francisco de Osuna lerakja az alapokat az arany évszázad spanyol
misztikájának nagy virágzásához"
Német nyelven Erika Lorenz 1982-ben ad ki részleteket a műből témák szerint összeszedve a fontosabb passzusokat. Teljes fordítás angolul jelent meg ebből készült a jelen, szemelvényes fordítás is. Ezért talán nem felel meg a legmagasabb kritikai igényeknek, viszont ízelítőnek, reméljük, jól szolgál majd – és hátha a spanyol filológusok rászánják magukat egy teljes magyar kiadásra.A szemelvények elrendezésében a mű eredeti beosztását követtük: az ábécét az aforizmák kezdőbetűi adják ki, egy-egy betűt 5-9 fejezetben fejt ki a szerző. Az olvasó így talán könnyebben fogalmat alkot a mű jellegéről és az egyes betűk tartalmáról, mint ha témák szerint csoportosítottuk volna a szemelvényeket. A szemelvények végén jelezzük, hogy a betűn belül melyik fejezetből vettük azt.Az Ószövetség idézésekor Osuna a Vulgata latin szövegéből indult ki, és nem az általunk ismert, a héber alapján készült fordítást használta, ezért aki a bibliájában visszakeresi az idézeteket, nem érti, miért idézi Osuna egyik vagy másik szentírási verset. Ezekhez a lábjegyzetben fűztünk magyarázatokat, olykor megadva a Szent István Társulat által megjelentett bibliafordítás megfelelő helyét, zsoltárok esetén olykor a zsolozsma ismertebb helyét.
Német nyelven Erika Lorenz 1982-ben ad ki részleteket a műből témák szerint összeszedve a fontosabb passzusokat. Teljes fordítás angolul jelent meg ebből készült a jelen, szemelvényes fordítás is. Ezért talán nem felel meg a legmagasabb kritikai igényeknek, viszont ízelítőnek, reméljük, jól szolgál majd – és hátha a spanyol filológusok rászánják magukat egy teljes magyar kiadásra.A szemelvények elrendezésében a mű eredeti beosztását követtük: az ábécét az aforizmák kezdőbetűi adják ki, egy-egy betűt 5-9 fejezetben fejt ki a szerző. Az olvasó így talán könnyebben fogalmat alkot a mű jellegéről és az egyes betűk tartalmáról, mint ha témák szerint csoportosítottuk volna a szemelvényeket. A szemelvények végén jelezzük, hogy a betűn belül melyik fejezetből vettük azt.Az Ószövetség idézésekor Osuna a Vulgata latin szövegéből indult ki, és nem az általunk ismert, a héber alapján készült fordítást használta, ezért aki a bibliájában visszakeresi az idézeteket, nem érti, miért idézi Osuna egyik vagy másik szentírási verset. Ezekhez a lábjegyzetben fűztünk magyarázatokat, olykor megadva a Szent István Társulat által megjelentett bibliafordítás megfelelő helyét, zsoltárok esetén olykor a zsolozsma ismertebb helyét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése