Évközi első hét péntekje

Évközi első hét péntekje

A mai evangélium egy béna ember meggyógyítását írja le. A béna olyannyira magatehetetlen, hogy barátai segítségére szorul, ők viszik Jézus elé. Szándékukban nem akadályozhatja meg őket a nagyszámú tömeg, még a tetőt is képesek megbontani, csakhogy a gyógyulásra váró ember Jézus elé kerüljön. Ebben az esetben Jézus nem csak a testi bajt szünteti meg, hanem az ember lelkét is meggyógyítja, megbocsátja bűneit. E csoda esetében tehát új elem jelenik meg: Jézus megmutatja, hogy képes a bűnök megbocsátására. Csodái azt igazolják, hogy isteni erővel rendelkezik, a bűnök megbocsátásával pedig világosan kinyilvánítja, hogy valóban Isten.
Keresztény emberként szüntelenül keressük az Istennel való kiengesztelődés lehetőségét, amely feltételezi, hogy egyrészt őszintén elismerjük bűnösségünket, másrészt hiszünk Isten megbocsátó irgalmában. A kiengesztelődés vágya nem azt jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a bűntudattól, hanem azt, hogy ráébredünk arra, hogy vétettünk a szeretet ellen. Megtagadtuk Isten szeretetét és elmulasztottuk a szeretet gyakorlását embertársaink felé. A bűnbánat útja mindig a szeretet felindításával kezdődik. Mennyire megnyugtató, hogy ez a szeretet nem csak arra késztet, hogy nézzek szembe bűneimmel, hanem abban is segít, hogy nézzek szembe a megbocsátó Istennel.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára! Óvj meg mindnyájunkat ebben az újesztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez! Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.