Ferenc pápa: Ne csak tengődjünk, hanem keressük a dolgok értelmét!

Vízkereszt ünnepén, január 6-án is a hívekkel közösen imádkozta el a szentatya az úrangyalát a Szent Péter téren. A napkeleti bölcseket példaképül állítva Isten jeleinek kémlelésére, értelmezésére és követésére buzdított. Beszédét teljes terjedelmébe közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium, a bölcsekről szóló elbeszélés, akik Keletről érkeztek Betlehembe a Messiást imádni, a vízkereszt ünnepének egyetemes jelleget ad. Az egyház egyetemessége ez, amely azt szeretné, ha a föld minden népe találkozna Jézussal, hogy megtapasztalja az ő irgalmas szeretetét. Az egyháznak tehát ez a vágya: hogy rátaláljanak az emberek Jézus irgalmára, az ő szeretetére.

Krisztus éppen csak megszületett, még nem tud beszélni, de a népek – melyeket a bölcsek képviselik – már találkozhatnak vele, felismerhetik és imádhatják. Azt mondják a bölcsek: „Láttuk csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk” (Mt 2,2). Heródes ezt hallotta a bölcsektől, amikor azok Jeruzsálembe értek. Ezek a bölcsek tekintélyes emberek voltak, távoli vidékekről, eltérő kultúrákból érkeztek. Azért indultak útnak, hogy imádják a megszületett királyt. Az egyház mindig az egész emberiség képét látta bennük, és a mai szertartással, vízkereszt ünnepével tapintatosan mintegy be akarja mutatni a világon ma élő minden férfinak és nőnek a gyermeket, aki mindenki üdvösségére született.

Karácsony éjszakáján Jézus a pásztoroknak mutatta meg magát, akik alázatos és megvetett emberek voltak – némelyek szerint még rablók is –; ők voltak az elsők, akik egy kis melegséget vittek abba a fagyos betlehemi barlangba. Ma pedig a bölcsek érkeznek, távoli földekről, és titokzatos módon őket is a gyermek vonzza. A pásztorok és a bölcsek igen különböznek egymástól, egy dolog mégis összeköti őket: az ég. A betlehemi pásztorok rögtön siettek, hogy lássák Jézust, nem azért, mert különösebben jók lettek volna, hanem mert virrasztottak éjszaka, és amikor az égre emelték tekintetüket, jelet láttak, meghallgatták üzenetét, és követték. Ugyanígy a bölcsek is: kémlelték az eget, új csillagot vettek észre, értelmezték a jelet, és útnak indultak, távolról. A pásztorok és a bölcsek azt tanítják nekünk: ahhoz, hogy találkozzunk Jézussal, fel kell tudnunk tekinteni az égre, nem szabad magunkba zárkóznunk, a magunk önzésébe, hanem meg kell nyitnunk szívünket és értelmünket Isten égboltjára, aki mindig újból meglep bennünket, észre kell vennünk üzeneteit, aztán pedig gyorsan és nagylelkűen válaszolnunk kell rájuk.

A bölcsek – mondja az evangélium – „amikor észrevették a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek” (Mt 2,10). Minket is nagy vigasztalással tölt el a csillag látása, vagyis, hogy érezzük, vezetnek minket, és nem vagyunk sorsunkra hagyva. A csillag az evangélium, az Úr szava, miként a zsoltár mondja: „Fáklya lépteimnek a te szavad, világosság utamon” (Zsolt 119,105). Ez a fény Krisztus felé vezet minket. Az evangélium hallgatása nélkül nem találhatunk rá! A bölcsek ugyanis a csillagot követve érkeztek el arra a helyre, ahol Jézus található volt. És ott „meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták” (Mt 2,11). A bölcsek tapasztalata arra buzdít minket, hogy ne elégedjünk meg a középszerűséggel, a „tengődéssel”, hanem keressük a dolgok értelmét, szenvedélyesen kutassuk az élet mély misztériumát. Arra is tanít, hogy ne botránkozzunk meg a kicsinységen és a szegényességen, hanem ismerjük fel a fenséget az alázatban, és tudjunk térdre hullani előtte.

Szűz Mária, aki fogadta a bölcseket Betlehemben, segítsen minket, hogy tekintetünket magunkról a magasba emeljük, engedjük, hogy az evangélium csillaga vezessen minket, hogy rátaláljunk Jézusra, és alá tudjunk ereszkedni, hogy imádjuk őt. Így el tudjuk majd vinni fényének sugarát másoknak, és meg tudjuk osztani velük az út örömét.

A szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Ma lélekben közel vagyunk a keresztény Keleten élő testvéreinkhez és nővéreinkhez, katolikusokhoz és ortodoxokhoz egyaránt, akik közül sokan holnap ünneplik az Úr születését. Békét és jóságot kívánunk nekik, és egy nagy tapssal is köszöntjük őket!

Arról is megemlékezünk, hogy vízkereszt ünnepe egyúttal a gyermekmisszió világnapja. Ez azoknak a gyermekeknek az ünnepe, akik imáikkal és áldozatos tetteikkel segítik rászoruló kortársaikat, és így misszionáriussá, a testvériség és a javakban való osztozás tanújává válnak.

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, kedves zarándokok, családok, plébániai csoportok és társulatok, akik Olaszországból és más országokból érkeztetek. Külön köszöntöm az acerrai, modenai és terlizzi híveket, a firenzei ars sacra iskolát, valamint a Lions Club nemzetközi táborában részt vevő fiatalokat.

Külön üdvözlöm azokat, akik elindították a történelmi-folklorisztikus udvart, mely idén Valle dell’Amaseno területével foglalkozik. Szeretnék megemlékezni azokról a „bölcsek udvaráról” is, amelyeket Lengyelország számos városában tartanak a családok és társulatok részvételével, valamint az UNITALSI és a kisebb testvérek által a Campidoglión megrendezett élő betlehemről, amelybe fogyatékos személyeket vontak be.

Mindenkinek szép ünnepet kívánok. Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!