SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA
Mit
jelent az, hogy Mária Isten által „kegyelemmel teljes”? Mária a megváltásban
részesült fogantatásától kezdve. Ezt vallja meg a IX. Piusz által 1854-ben
kihirdetett Szeplőtelen Fogantatásának dogmája. A mindenható Isten sajátos
kegyelme és védelme folytán, az emberiség Megváltójának, Jézus Krisztusnak
érdemei erejében, sértetlenül megóvta az eredeti bűn szennyétől.” Ez a
„teljességgel egyedülálló szentség”, amelyet „fogantatásának első pillanatától
kezdve birtokolt”, teljességgel Krisztustól származik.„Ő a megváltásban
fenségesebb módon részesedett Fiának érdemeiért.” Minden teremtett személynél
jobban „megáldotta őt az Atya Krisztusban minden lelki áldással a mennyben” (Ef
1,3). Máriát az Isten „szeretetében Krisztusban választotta ki a világ
teremtése előtt, hogy szent és feddhetetlen legyen előtte a szeretetben” IX.
Piusz pápa 1848.júniusában kibocsátotta az Ubi primum kezdetű körlevelet, amely
Szűz Mária tiszteletének fontosságát hangsúlyozva tudakolta a püspökök és
teológiai fakultások véleményét a Szeplőtelen Fogantatás dogmaként való
kimondása kapcsán. A pápa, miután megismerte a világ püspökeinek a véleményét,
teológusaival megtárgyalta a kihirdetendő dogma szövegét. A világegyház
püspökeit Rómába hívta. A bíborosi testület 1854 novemberében négyszer
ülésezett, majd a pápa jelenlétében titkos konzisztóriumot tartottak. A pápa
ismertette a dogma szövegét, előtörténetét, és a bíborosok véleményét kérte a
kihirdetéshez. Mivel a válaszkedvező volt, a kihirdetés dátumának december 8-át
jelölte meg. A Szent Péter-bazilikában a Veni Creator himnusz éneklése után a
pápa felolvasta az Ineffabilis Deus kezdetű bullát és kihirdette a kötelező
erejű megerősítés. A Te Deum himnusz éneklése után a pápa megáldotta az
aranyból készített koronát és a IV. Sixtus kápolnájában álló Szűz Mária-szobrot
megkoronázta. A dogma szövege: a kimondhatatlan Isten kezdettől fogva és a
századok előtt egyszülött Fiának anyát választott és rendelt, hogy a Fiú testet
öltve az idők boldog teljességében tőle megszülessék. Ezt az anyát az összes
teremtményekhez képest annyira megajándékozta a szeretetével, hogy egyedül
benne lelte a saját akaratához legközelebb álló tetszését. Ezért messze
megelőzve az összes Angyali Szellemeket és az összes szenteket, oly
csodálatosan elhalmozta Őt minden égi kegyajándék bőségével istenségének
kincsesházából, hogy ő maga a bűn minden szennyétől mindig teljesen mentesen és
egészen szépen és tökéletesen az ártatlanság és a szentség teljességének azt a
példáját adja, amelynél nagyobb az Isten alatti világban nem képzelhető, és el
sem lehet gondolni, hogy Istenen kívül bárki elnyerhesse. Így tehát
mindenképpen illő volt, hogy ő mindig a legtökéletesebb szentség díszeivel
fölékesítve tündököljön, és teljesen mentes lévén még az áteredő bűn szennyétől
is, az őskígyón a legnagyszerűbb győzelmet arassa, ő, az oly tiszteletreméltó
anya. Az Atyaisten úgy rendelkezett, hogy egyszülött Fiát - akit úgy szeretett
szívből, mint önmagát, hiszen önmagával egyenlőnek nemzette - úgy adja oda
anyjának, hogy természet szerint az Atyaistennek és Szűznek egy és ugyanazon
közös Fia legyen. Maga a Fiú választotta őt, hogy valóságosan a maga anyjává
tegye, és akitől a Szentlélek azt akarta és alkalmazta ki, hogy tőle, az
anyától fogantassák és szülessék meg, akiből ő származik. A Szent és Oszthatatlan
Háromság tiszteletére a Szűz Istenanya dicsőségére és ékességére, a katolikus
hit fölmagasztalására és a keresztény vallás növelésére, Urunk Jézus
Krisztusnak, Szent Péter és Pál apostoloknak tekintélyével és a sajátunkkal
kijelentjük, kihirdetjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely azt tartja,
hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában, a mindenható
Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének,
Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden
szennyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való Kinyilatkoztatás, és
ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek. (Heinrich
Denzinger--Peter Hönermann: Hitvallások és az egyház tanítóhivatalának
megnyilatkozásai. Budapest, 2004. 554 - 555.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése