Ferenc pápa: Hagyjuk, hogy Isten irgalmassága megsimogasson bennünket
Isten beleszeretett kicsinységünkbe, irgalmassága végtelen – szögezte le Ferenc pápa december 10-én reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén, amelyen részt vettek a Kilencek Tanácsát alkotó bíborosok, akik délelőtt megkezdték 12. munkaülésüket a Szentatya részvételével.
Homíliájában
a pápa hangsúlyozta, hogy az irgalmasság olyan, mint egy simogatás, mint a
gyermekének vigaszt és biztonságot nyújtó szülő ölelése.
Az Úr
irgalmas és nagy a szeretetben – mutatott rá Ferenc pápa, aki homíliájában az
Izajás könyvéből vett első olvasmányhoz fűzte gondolatait (Iz 41,13–20). –
Az Úr monológja arra világít rá, hogy Isten nem azért választotta ki népét, mert
az „nagy vagy hatalmas”, hanem éppen azért, mert mindenkinél kisebb és
szegényebb.
Isten
beleszeretett nyomorúságunkba. Ez a monológja, amelyet népéhez intéz,
kinyilvánítja szeretetét, gyengédségét. Olyan szeretet ez, mint amikor egy
édesapa vagy egy édesanya gyermekével beszél, aki éjszaka felriad álmából és
így nyugtatja meg: „Megragadom jobbodat, légy nyugodt, ne félj” – mondta a
Szentatya.
Mindnyájan
ismerjük az édesapák és az édesanyák simogatását, amikor a gyermekek
nyugatalanok, mert megijedtek. „Ne félj, én itt vagyok; szerelmes vagyok kicsinységedbe;
beleszerettem kicsinységedbe, a te semmidbe.” „Ne félj bűneid miatt, én nagyon
szeretlek téged; én azért vagyok itt, hogy megbocsássak neked.” Ez Isten
irgalmassága – hangsúlyozta a pápa, majd utalt egy szentre, aki sokat vezekelt,
de az Úr egyre többet kért tőle, egészen odáig, hogy amikor a szent azt mondta
Istennek, hogy már nem tud mit nyújtani számára. Az Úr ekkor így szólt: „Add
nekem bűneidet.”
Hányszor
megfogalmazta Jézus: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg
vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” – idézett a pápa Máté
evangéliumából (Mt 11,28). – Én vagyok a te Istened, aki megfogom jobbodat, ne
félj, kicsikém, ne félj. Én erőt adok neked. Add nekem mindenedet és Én
megbocsátom vétkeidet, békét adok neked, így szól hozzánk az Úr.
Ezek
Isten simogatásai, Atyánk simogatásai, amikor irgalmasságával fejezi ki
önmagát– mondta a Szentatya. – Mi olyan idegesek vagyunk, amikor valami nem
sikerül, lármát csapunk, türelmetlenek vagyunk. Az Úr azonban így szól: „Légy nyugodt,
nagy hibát követtél el, igen, de légy nyugodt; ne félj, Én megbocsátok neked.
Add nekem hibáidat.” Ez a jelentése az előbb ismételt zsoltár szavainak:
„Irgalmas az Úr, szeretete nagy.” Mi kicsinyek vagyunk, de Ő mindent nekünk
adott. Pusztán nyomorúságainkat, kicsinységünket, bűneinket kéri, hogy
átölelhessen, megsimogathasson bennünket.
Kérjük az Urat, hogy mindnyájunk és az egész nép szívében ébressze fel a
hitet ebben az atyaságban, ebben az irgalmasságban. Ez az atyaságába és
irgalmasságába vetett hit mindnyájunkat tegyen kissé irgalmasabbakká mindenki
felé – fohászkodott Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája végén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése