A Rota Romana Bíróság Leirata a két pápai motu proprio életbe lépéséről
Az
Isten irgalmasságára figyeljünk... - ANSA
Az
Irgalmasság Szentévének megnyitásával egyidőben lépett életbe Ferenc pápa két
Motu proprio-ja, vagyis saját kezdeményezésére kiadott apostoli levele,
amelyeket idén augusztus 15-én tett közzé. A Mitis Iudex Dominus Iesus – Az Úr
Jézus, aki szelíd bíró -, a római latin szertartású egyház (CIC) számára szól,
míg a Mitis et Misericors Iesus – Szelíd és irgalmas Jézus -, a keleti egyházak
híveit (CCEO) érinti.
A Motu
proprio a házasság semmisnek nyilvánításáért folyó kánoni eljárás reformja az
Egyházi Törvénykönyvben. Többek között összhangba kívánja hozni a megújított
eljárási folyamatot a Rota Romana Bíróság normáival, várva azok reformját.
A
közelmúltban befejeződött püspöki szinódus erőteljes buzdítást fogalmazott meg
arra vonatkozóan, hogy az egyház hajoljon le „legtörékenyebb gyermekeihez” akik
magukon viselik a megsebzett és elvesztett szeretet jegyeit (Relatio finalis,
Záródokumentum, 55.pont), visszaadva nekik a bizalmat és a reményt.
A most
hatályba lépő törvények az egyház közelségét kívánják kinyilvánítani a
megsebzett családok felé, azzal a céllal, hogy Krisztus gyógyító műve jusson el
az egyházi struktúrák révén a házastársi kudarc drámáját élő számtalan
személyhez.
Bárcsak
a hívek, főleg a megsebzettek és a boldogtalanok, az új Jeruzsálemre, vagyis az
egyházra úgy tekinthetnének, mint az „Igazságosság békéjére” és a „Jámborság
dicsőségére” (Bár 5,4). Ismét rátalálva Krisztus Testének kitárt karjaira,
énekelhessék el a hazatérők énekét: „Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait,
úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet. Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk
pedig ujjongással” (Zsolt 126,1-2).
(vm)
A
Leirat kapcsán Érszeki Márk Aurél Vatikán szakértő a következőkben foglalta össze
annak jelentőségét:
Pápai
leirat – a házassági eljárási reform újabb lépései
Az
Irgalmasság Szentévével egy időben hatályba lépett új házassági eljárási reform
újabb lépéseként Ferenc pápa egy pontosító rendelkezést, ún. leiratot
(rescriptum ex audientia) adott ki december 7-én.
A
rescriptum ex audientia, azaz pápai leirat olyan dokumentum, ami a pápa
döntését tartalmazza egy elé terjesztett eldöntendő vagy tisztázást igénylő
kérdés vonatkozásában. A pápa rendszerint szóban közli döntését a kihallgatás során
(ezt jelöli az ex audientia kifejezés), amit azután a Római Kúria illetékes
hivatala írásba foglal.
A
mostani pontosításra azért lehetett szükség, mert a pápa által nyáron
kibocsátott két motu proprio, a «Mitis Iudex Dominus Iesus» és a «Mitis et Misericors
Iesus» átfogóan változtatja meg az Egyházi Törvénykönyv házassági eljárási
rendelkezéseit, s így érthető módon szükségessé válik az új szabályok és a
többi jogszabály összhangjának megteremtése egyes vonatkozások tekintetében.
A
mostani leirat két fő rendelkezést tartalmaz: az egyik (I. cikk) leszögezi,
hogy az új házassági eljárási törvények felülírnak minden más eddig hatályos
jogszabályt ezen a területen, legyenek azok általánosak, vagy részlegesek, vagy
a saját jog rendelkezései. A dokumentum meg is nevezi példának okáért XI. Pius
Qua cura motu proprióját (1938), ami úgy rendelkezett, hogy Olaszországban az
egyházmegyei bíróságok helyett regionális bíróságokat kell felállítani. Ferenc
pápa motu proprióinak viszont központi eleme, hogy megerősíti az egyes
megyéspüspökök bírói feladatát, ezért tisztázni kellett a két hatályos
jogszabály egymáshoz való viszonyát.
A Rota
Romana dékánja, Mons. Pio Vito Pinto a pápai leiratot ismertető cikkében
megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy „minden korszakos jelentőségű törvény, mint
amilyen a házassági eljárásjogi reform, érthető módon ellenállásba ütközik, s a
pápa meg kívánta erősíteni, hogy … a törvény immár ki lett hirdetve és be kell
tartani”, mivel az a legfőbb törvényt, a lelkek üdvösségét szolgálja.
A
leirat másik fő rendelkezése (II. cikk) a Rota Romana működését szabályozó
törvényt kívánja harmonizálni a két motu proprio rendelkezéseivel. Többek
között megerősíti a Rota fellebbviteli bírósági jellegét, melynek az is
feladata, hogy biztosítsa az egyházi bíráskodás egységét, koherenciáját. Éppen
ezért a rotai eljárás során már nem az egyes semmisségi jogcímeket, hanem a
házasság egészének érvényességét, vagy semmisségét kell megítélni. Nem lehet
továbbá újabb semmisségi jogcímeket bevezetni az eljárásba. Az egyik
legjelentősebb újítás – az „evangéliumi ingyenesség” szellemében, hogy a Rota
Romana előtt zajló peres eljárásokban hivatalból kirendelt ügyvédet kell
alkalmazni, így biztosítva az eljárás ingyenességét a hívek számára. Hozzáteszi
azonban a pápa, hogy a módosabb hívőknek viszont erkölcsi kötelessége
adományokkal támogatni a szegények peres eljárásait.
A
pápai leirat bevezető indoklása aláhúzza, hogy az egész házassági eljárási
reform célja a házassági kötelékre vonatkozó igazság megállapítása és ugyanakkor
az irgalom gyakorlása mindazok esetében, akik megtapasztalták házasságuk
tönkremenetelét. Utal egyúttal a Püspöki Szinódus azon „erőteljes buzdítására”,
hogy az Egyház hajoljon le „leginkább törékeny gyermekeihez, akiken nyomot
hagyott a megsebzett és elvesztett szeretet” (Relatio finalis 55.). A most
hatályba lépő jogszabályok „az Egyház közelségét kívánják kinyilvánítani a
megsebzett családok iránt, azon óhajtól vezérelve, hogy a házasságuk
tönkremenetelének drámáját átélők sokaságát az egyházi intézmények révén
megérintse Krisztus gyógyító műve, s így ők maguk is Isten irgalmasságának
misszionáriusaivá legyenek a többi testvérük irányában, a család intézményének
javára”. A Szentatya kívánsága, hogy ezáltal a hívek, különösen is a megsebzett
és boldogtalan hívek úgy tekinthessenek az új Jeruzsálemre, az Egyházra, mint
az „Igazságosság békéjére és a Jámborság dicsőségére” (Bár 5,4).
A L’Osservatore Romanóban megjelent kommentárjában a Rota Romana dékánja
rámutat, hogy a házassági eljárási reform összhangban van Ferenc pápa
egyháztanával, miszerint az úton levő Egyház nem a tökéletesek Egyháza, hanem a
magukat bűnösnek és megtérést igénylőnek felismerő hívők közössége. A cikk
visszatérően idézi Erdő Péter bíboros szinódusi főrelátor bevezető előadását, mely
a szinódusi atyák számára világossá tette úgymond „az Egyháznak isteni
Alapítója által meghatározott valóságát és küldetését”, nevezetesen a családok
vonatkozásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése