2015. december 24., csütörtök

Karácsony vigíliája előtt



Karácsony vigíliája előtt


A karácsony előtti utolsó nap evangéliumában Zakariás hálaadó imáját olvassuk. Ezzel a résszel lezárulnak a Jézus születését megelőző, azt felvezető események. Az ima első részének alaptémája az elnyomóktól, az ellenségtől való megszabadulás, amely az adott kor konkrét történelmi tapasztalatából ered. Ebben az időben ugyanis Izrael országa nem volt független és önálló, hanem a Római Birodalom fennhatósága alatt állt. A választott nép tagjai számára érthetetlen volt egy idegen néptől való függőség, szabadulást Istentől vártak. Innen származik az az elképzelés, miszerint Isten majd olyan Messiást, messiáskirályt fog küldeni, aki politikai vagy katonai eszközökkel visszaszerzi az ország függetlenségét.
Az evangélium megírásának korában a keresztény közösség tagjai viszont már másként értelmezték a szabadulást hozó személy küldetését. A szabadítást inkább lelki értelemben gondolták. A Messiás a bűntől való szabadulást, azaz a megváltást hozza el a világba, mégpedig nem csak az ószövetségi választott néphez tartozóknak, hanem minden nemzetnek. Ebbe az irányba mutat Zakariás imájának második része, amely a bűnök bocsánatára és Isten irgalmára helyezi a hangsúlyt.
Ma mindenkitől bocsánatot kérek, akit megbántottam az elmúlt időszakban, és mindenkinek megbocsátok, elfeledve az engem ért sérelmeket.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged befogadhasson! Ihless bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged, benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent színed látására!
Granadai Szent Lajos



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése