Advent negyedik hetének szerdája
Keresztelő
János születésének körülményeit ismerjük meg a mai evangéliumban. A születés
tényét Lukács evangélista nagyon röviden említi meg, majd részletesen
foglalkozik a rokonok örvendezésével, a névadással és Zakariás némasága
megszűnésével. A zsidó szokások szerint az újszülött gyermeknek a szülő vagy
valamelyik őse nevét adják, így jelezvén a család folyamatosságát. A szokást
ismerve értjük meg a rokonok csodálkozását és tiltakozását. Először az
édesanya, Erzsébet, majd pedig az apa, Zakariás is kifejezi szándékát, hogy a
gyermek neve János legyen. Keresztelő János esetében tehát ez a névadási
hagyomány megszakad, amely előrevetíti, hogy a gyermeknek sajátos utat kell
majd bejárni, személyével valami új kezdődik el, Isten különleges feladatra
választotta ki őt. Ő már nem a múlthoz, a korábbi időkhöz kötődik, hanem ahhoz
az új korszakhoz, amely a Messiás jövetelével veszi kezdetét. Felnőttként János
éppen ennek az új időnek a kezdetét jelenti be, amikor a nép körében hirdetni
kezdi, hogy a Messiás a világba érkezett.
Ma megpróbálok rácsodálkozni az emberekre. Gyermekekre, felnőttekre és idősekre egyaránt. Arcuk, tekintetük, személyiségük ugyan különböző, de valamennyien Istennek köszönhetik életüket. Ma mindenkiben felfedezem az élet titkát és észreveszem az Isten képmását.
© Horváth István Sándor
Imádság: Ma megpróbálok rácsodálkozni az emberekre. Gyermekekre, felnőttekre és idősekre egyaránt. Arcuk, tekintetük, személyiségük ugyan különböző, de valamennyien Istennek köszönhetik életüket. Ma mindenkiben felfedezem az élet titkát és észreveszem az Isten képmását.
© Horváth István Sándor
Ó, Krisztus, népek királya, akit az emberiség évszázadok óta várt és vágyott; az emberiség, melyet megsebzett a bűn. Te, aki mindannak talpköve vagy, az emberiség újjáépítheti önmagát és határozott, megvilágosító vezetést nyerhet útján a történelmen keresztül! Te, aki a megosztott népeket egyesítetted Atyádnak bemutatott áldozati adományoddal, jöjj, és mentsd meg az embert! Az embert, aki szánalomra méltó és nagyszerű, az embert, aki általad jött létre a föld porából, s a te képedet és hasonlóságodat hordozza!
Szent II. János Pál pápa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése