Advent negyedik hetének szerdája

Advent negyedik hetének szerdája

Keresztelő János születésének körülményeit ismerjük meg a mai evangéliumban. A születés tényét Lukács evangélista nagyon röviden említi meg, majd részletesen foglalkozik a rokonok örvendezésével, a névadással és Zakariás némasága megszűnésével. A zsidó szokások szerint az újszülött gyermeknek a szülő vagy valamelyik őse nevét adják, így jelezvén a család folyamatosságát. A szokást ismerve értjük meg a rokonok csodálkozását és tiltakozását. Először az édesanya, Erzsébet, majd pedig az apa, Zakariás is kifejezi szándékát, hogy a gyermek neve János legyen. Keresztelő János esetében tehát ez a névadási hagyomány megszakad, amely előrevetíti, hogy a gyermeknek sajátos utat kell majd bejárni, személyével valami új kezdődik el, Isten különleges feladatra választotta ki őt. Ő már nem a múlthoz, a korábbi időkhöz kötődik, hanem ahhoz az új korszakhoz, amely a Messiás jövetelével veszi kezdetét. Felnőttként János éppen ennek az új időnek a kezdetét jelenti be, amikor a nép körében hirdetni kezdi, hogy a Messiás a világba érkezett.
Ma megpróbálok rácsodálkozni az emberekre. Gyermekekre, felnőttekre és idősekre egyaránt. Arcuk, tekintetük, személyiségük ugyan különböző, de valamennyien Istennek köszönhetik életüket. Ma mindenkiben felfedezem az élet titkát és észreveszem az Isten képmását.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Krisztus, népek királya, akit az emberiség évszázadok óta várt és vágyott; az emberiség, melyet megsebzett a bűn. Te, aki mindannak talpköve vagy, az emberiség újjáépítheti önmagát és határozott, megvilágosító vezetést nyerhet útján a történelmen keresztül! Te, aki a megosztott népeket egyesítetted Atyádnak bemutatott áldozati adományoddal, jöjj, és mentsd meg az embert! Az embert, aki szánalomra méltó és nagyszerű, az embert, aki általad jött létre a föld porából, s a te képedet és hasonlóságodat hordozza!
Szent II. János Pál pápa