Évközi tizennyolcadik hét szombatja

Évközi tizennyolcadik hét szombatja

Holdkórosnak és ördögtől megszállottnak egyaránt nevezi Máté evangélista azt a fiút, akinek meggyógyításáról olvasunk a mai napon. Mai ismereteink szerint valószínűleg epilepsziás lehetett, legalábbis az apja szavaiból erre következtethetünk. A gonosztól, az ördögtől való megszállottság arra utal, hogy a régi zsidó gondolkodás szerint minden testi betegség mögött az erkölcsi rossz, a bűn húzódik meg. A jelenet azt mutatja, hogy az orvosok tehetetlenek, nem tudták meggyógyítani a fiút. A tanítványok szintén tehetetlenek, s ennek oka Mesterük szerint a hitetlenségük, kicsinyhitűségük. Ezzel szemben Jézus képes csodát tenni, hatalma van a betegség felett.
Első olvasatra egy csodaelbeszélésről van szó, de a sorok mögé nézve észrevesszük a hitre való buzdítást, amelyet a történet záró mondása erősít meg. A hit csodákra képes. A valódi hit segítségével minden várakozást és képzeletet felülmúló eredményekre képes az ember. A hit lényege az Istennel való közösség és a neki való teljes, feltétlen engedelmesség.
A szöveg kapcsán érdemes megfogalmaznunk egy figyelmeztetést: a hit nem arra való, hogy bármiféle cselekvést, közbeavatkozást, segítést kikényszerítsünk Istentől. Lehet, hogy az isteni segítség a hit jutalma, de nem feltétlenül a hit következménye. Isten akkor segít rajtunk, amikor azt jónak látja.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, add kegyelmedet, hogy helyet készítsünk neked a szívünkben. Adj erőt, hogy a legelső helyet adjuk neked, s ne száműzzünk az utolsó helyre, a feledésbe. Ne engedd, hogy elvesszünk a világban, hanem add fényedet, hogy veled egybeforrva alakíthassuk a világot a te terved szerint.
P.Gerhardt