Évközi tizenötödik hét keddje

Évközi tizenötödik hét keddje

Az elfogadás és az elutasítás témáját már érintette a tegnapi evangélium. Jézus személye és tanítása azt kívánja az emberektől, hogy változtassanak életmódjukon, a bűnösök tartsanak bűnbánatot és térjenek meg, éljenek Isten törvényei szerint. A mai részletben Jézus kemény hangon szól azoknak a városoknak lakóihoz, akik nem ismerték fel a messiási időket és nem hallgattak szavára annak ellenére sem, hogy tanítását és isteni hatalmát számos csodával igazolta. Korozain, Betszaida és Kafarnaum azon városok közé tartoztak, amelyekben útja során Jézus megfordult, akár többször is. Az itt lakók ugyanúgy saját szemükkel láthatták gyógyításait, miként a más vidékeken élők, és hallhatták beszédét, mégsem ébredt bennük bűnbánat. Érzéketlenek, hideg szívűek, bezárt lelkűek maradnak, amelynek oka talán az, hogy saját vallásosságukkal elégedettek és nem kíváncsiak az újszerű tanításra.
Az Úr egykor nekik szóló korholó szava bennünket is figyelmeztet: ha nem élünk a lehetőséggel, nem nyitjuk meg szívünket az isteni igazság előtt és nincs meg bennünk a készség életünk megújítására, akkor ítéletre számíthatunk, s emiatt a felelősség minket terhel.
Szoktam-e kérni a Szentlélektől, hogy egész értelmemmel és akaratommal felfogjam és elfogadjam Isten akaratát, és kérek-e erőt annak megtételéhez?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Légy részvéttel velünk, bűnösökkel Urunk, és gyógyítsd meg rajtunk a bűnök sebeit. Tisztíts meg engem, mint egykor a bűnös asszonyt, és tégy igazzá, mint a bűnbánó vámost. Könyörülj rajtam, mint tetted a kánaáni asszonnyal, vagy amint megbocsájtottál a jobb latornak. Engedd, hogy eljussak egykor a szentek társaságába, és részem legyen a te örök dicsőségedben.
J. Mandakuni