Szent Péter és Pál

Szent Péter és Pál

Aki igazán küzd

 
Bizonyára a magyar hívek közül is sokan jártak már Ausztria egyik leghíresebb műemlékében, a bencés szerzetesek által vezetett melki apátságban. A lenyűgöző épületegyüttes templomát Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére szentelték, s ennek megfelelően a főoltár két szobra a két apostol búcsúzását ábrázolja haláluk előtt. A hagyomány szerint a római Mamertinus börtönből ugyanazon a napon vitték őket kivégezni, - Pétert fejjel lefelé keresztre feszítették, Pált pedig karddal lefejezték - ezért is ünnepeljük őket ugyanazon a napon. A melki templomban a búcsúzás pillanatát megjelenítő szobrok felett a főoltáron a következő latin nyelvű felirat áll: „Non coronabitur nisi legitime certaverit,” ami magyarul annyit jelent: Nem koronáztatik meg más, csak aki igazán küzd. A két apostolfejedelemre valóban igaz, hogy küzdelmes életük jutalmaként nyerték el Istentől a dicsőség koronáját és a vértanúság győzelmi koszorúját.
Péter apostol esetében inkább a lelki küzdelmekre és vívódásokra gondoljunk, hiszen igazi lelki mélységeket és magasságokat járt be. Ezzel kapcsolatban felidézhetjük azt a jelenetet, amikor Jézus a reá váró szenvedésekről beszélt apostolainak nyíltan kijelentve, hogy Jeruzsálemben szenvednie kell és meg fogják ölni. Az Úr szavai Péter apostol értetlenségét és tiltakozását váltották ki, amire Jézus ezt mondta neki: „Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol, és nem Isten tervei szerint!” (Mk 8,33). Vagy gondolhatunk arra az esetre, amikor Jézus a víz tetején járt és Péter a hajóból kiszállva elindult felé a vizen, de hitetlensége miatt hamarosan süllyedni kezdett, s csak annak köszönhette megmenekülését, hogy Jézus megragadta és kimentette őt (vö. Mt 14,22-33). A legfájdalmasabb pedig kétségtelenül az lehetett a főapostol számára, amikor háromszor megtagadta Mesterét. E lelkileg nehéz helyzetek mellett Péter lelki nagyságáról és erős hitéről is tanúságot tett. Megemlíthetjük az ő csodálatos hitvallását, amiről a mai evangéliumban olvasunk: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16) - mondja Péter a saját és apostoltársai nevében. Vagy eszünkbe jut, hogy az Úr kérdésére háromszor vallja meg szeretetét az Úr iránt (vö. Jn 21,15-19).
Pál apostol életében megfigyelhető, hogy bőven kijutott neki a testi szenvedésekből. Ő maga írja le a korintusiaknak szóló levelében, hogy sokszor volt fogságban és gyakorta halálveszélyben, egyszer megkövezték, több alkalommal megvesszőzték, háromszor szenvedett hajótörést, veszélyben volt úton, folyóvizeken és pusztaságban, veszélyben a pogányok között és a hamis testvérek körében (vö. 2Kor 11,21-29). Mindezek ellenére hűséggel és nagy bátorsággal hirdette az evangéliumot azoknak a közösségeknek, ahová útjai során eljutott.
Napjainkban is szinte minden ember elmondhatja magáról, hogy mennyire küzdelmes az élete. Az egyik ember küzd, hogy kikerüljön nyomorúságos, szegényes életkörülményeiből, a másik családja jobb megélhetéséért küzd, a harmadik hatalmát és befolyását akarja mindenáron növelni, a tehetősebbek pedig azért küzdenek, hogy még több vagyonuk legyen. Egyáltalán nem mindegy, hogy miért küzdünk, miért fáradozunk, mire szenteljük időnket, energiánkat, életünket. A ma ünnepelt Szent Péter és Pál apostolok Krisztus ügyéért küzdöttek, és ezért kapták meg Istentől a mennyei jutalmat, a dicsőség koronáját. Kövessük őket abban, hogy életünket mi is Isten szolgálatába állítsuk a mennyei korona reményében!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Olykor Szent Péteréhez hasonló lelkesedéssel és bátorsággal indulunk feléd, máskor pedig visszatart minket a félelem, az aggódás, a kicsinyhitűség és a szeretet gyengesége. Néha bátran megvalljuk hitünket, máskor viszont óvatosságra hivatkozva eltitkoljuk. Pál apostolhoz hasonlóan keressük hivatásunkat, azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk. Erősítsd hitemet és szeretetemet, hogy rám, mint sziklaszilárd alapra tudj építeni, Péterhez hasonlóan meg tudjam erősíteni a kételkedőket és Pál buzgóságával hirdessem evangéliumodat!