Ferenc pápa:
Az Atya szemében mindnyájan az ő lányai és fiai vagyunk!
Ferenc pápa a betegség és a halál
felett is győzni tudó Jézusról elmélkedett június 28-án délben az Úrangyala
imádság előtt. Aki hittel fordul Jézushoz, ma is megtapasztalhatja az ő
megmentő hatalmát – fogalmazott a Szentatya.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai evangélium egy tizenkét éves kislánynak, egy
zsinagógai elöljáró lányának a feltámasztását beszéli el. A zsinagóga elöljárója
Jézus lába elé borul, és könyörögve kéri: „A lányom a halálán van. Jöjj, tedd
rá a kezedet, hogy megmeneküljön és éljen” (Mk 5,23). Ebben az imából kihalljuk
minden apa aggódását gyermekei életéért és jólétéért. De ennek az embernek a
Jézusba vetett nagy hitét is látjuk. Amikor megérkezik a hír a kislány
haláláról, Jézus így biztatja: „Ne félj, csak higgy!” (36. vers). Jézus szava
bátorságot önt az emberbe. Nekünk is oly sokszor mondja ezt: „Ne félj, csak
higgy!” Az Úr belép a házba, elküldi az ott síró és jajgató embereket, és a
halott kislányhoz fordul: „Kislány, mondom neked, kelj fel!” (41. vers).
A kislány azonnal felkelt, és járni kezdett. Itt megláthatjuk Jézus végtelen hatalmát
a halál felett, amely számára olyan, mint az álom, amelyből fel tud ébreszteni
minket.
Az elbeszélés közepébe viszont az evangélista egy
másik eseménysort illeszt, egy tizenkét éve vérfolyásban szenvedő asszony
meggyógyítását. Betegsége miatt, mely a kor kultúrája szerint
„tisztátalanná” tette őt, kerülnie kellett bármiféle érintkezést az emberekkel:
szegényke, egyfajta mindennapi halálra volt ítélve. Ez a névtelen asszonyka a
Jézust követő tömegben így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is,
meggyógyulok” (28. vers). És úgy történt: a gyógyulás szüksége merésszé tette,
hite pedig úgymond „kihúzta” az Úrból a gyógyulást. Aki hisz, az „megérinti”
Jézust, és belőle meríti a megmentő kegyelmet. Ez ugyanis a hit:
megérinteni Jézust és belőle meríteni a megmentő kegyelmet. Ő megment minket,
megmenti lelki életünket és megment oly sok nehézségből. Jézus – bár tömeg
veszi körül – észreveszi, mi történt, és keresi annak a nőnek az arcát. Ő pedig
remegve előlép. Jézus ezt mondja neki: „Lányom, hited meggyógyított” (34.
vers). A mennyei Atya az, aki Jézuson keresztül beszél: „Lányom, nem vagy
átkozott, nem vagy kirekesztett, a lányom vagy!” Valahányszor Jézus közeledik
hozzánk, vagy amikor mi fordulunk hozzá hittel, ezt halljuk az Atyától:
„Fiam, lányom, a fiam vagy, a lányom vagy! Meggyógyultál. Én mindenkinek
mindent megbocsátok. Én mindenkit mindenből meggyógyítok.”
E két epizódnak – a gyógyításnak és a feltámasztásnak
– egyetlen középpontja van: a hit. Az üzenet világos, és ebben a kérdésben
lehet összefoglalni: Hisszük-e, hogy Jézus meg tud gyógyítani minket és fel tud
kelteni minket a halálból? Az egész evangéliumot ennek a hitnek a fényében
írták: Jézus feltámadt, legyőzte a halált, és eme győzelme által mi is fel
fogunk támadni. Ez a hit azonban, mely az első keresztények számára oly biztos
volt, elhomályosulhat és elbizonytalanodhat egészen odáig, hogy egyesek a
feltámadást összekeverik a lélekvándorlással. Isten szava, melyet a mai
vasárnapon hallottunk, arra hív minket, hogy a feltámadás bizonyosságában
éljünk: Jézus az Úr, Jézusnak van hatalma a rossz és a halál felett, és
az Atya házába akar vinni minket, ahol az élet uralkodik. És ott mindannyian
találkozunk, mindannyian, akik ma itt vagyunk a téren, találkozunk az Atya házában,
a Jézus által nekünk ajándékozott életben.
Krisztus feltámadása a megújulás és a remény elveként
működik a történelemben. Bárki, aki el van keseredve és halálosan fáradt, ha
Jézusra és az ő szeretetére bízza magát, új életet kezdhet. Ha valaki új életet
kezd, változtat az életén, az is egyfajta feltámadás. A hit életet adó erő,
amely teljességre vezeti emberségünket. És bárki hisz Krisztusban, fel kell
ismernie, mert előmozdítja az életet minden helyzetben, és megtapasztaltatja
mindenkivel, különösképpen a leggyengébbekkel, Isten megszabadító és megmentő
szeretetét.
Szűz Mária közbenjárására kérjük az Úrtól az erős és
bátor hit ajándékát, amely arra indít minket, hogy a remény és az élet
terjesztői legyünk testvéreink között.
Ferenc pápa szavai az Úrangyala (Angelus) után:
Kedves testvéreim!
Köszöntelek mindnyájatok, rómaiak és zarándokok!
Különösképpen köszöntöm az „Egyetlen föld, egyetlen
emberi család” felvonulás résztvevőit. Bátorítom a különböző valláshoz tartozó
emberek és társaságok együttműködését az integrális (átfogó) ökológia
előmozdításában. Köszönetet mondok a FOCSIV-nek, az OurVoicesnak és a többi
szervezőnek, és jó munkát kívánok a különböző országokból érkezett fiataloknak,
akik ezekben a napokban a közös otthon gondozásának témájával foglalkoznak.
Sok bolíviai zászlót látok! Szívből köszöntöm az
Olaszországban élő bolíviaiak csoportját, elhozták magukkal az országukat
leginkább jelképező Szűz Mária-ábrázolásokat: az Urcupiñai Szüzet, a
Copacabanai Szüzet és sok más ábrázolást. Jövő héten épp a ti hazátokban
leszek. Anyánk, Szűz Mária, védelmezzen titeket a mennyből. Köszöntöm a
bérmálkozásra készülő ibizai fiatalokat is. Kérlek benneteket, imádkozzatok
értem.
Köszöntöm a guide-eket, vagyis a női
cserkészvezetőket. Nagyon kiválóak ezek a nők, és nagyon sok jót tesznek! A női
cserkészvezetők a Nemzetközi Katolikus Konferenciához tartoznak, és ismételten
bátorítom őket. Köszönöm szépen!
Köszöntöm a novoli híveket, az augustai vegyes kórust,
a padovai egyházmegye plébániáiról érkezett, nemrég bérmálkozott fiatalokat, a
„sydneyi nagyszülőket”, vagyis az Ausztráliába kiköltözött idősek társaságát,
akik unokáikkal együtt eljöttek ide; azután a csernobili gyerekeket, az estei
családokat és az ospedalettóiakat, akik vendégül látják őket, továbbá a Carditóból
érkezett kerékpárosokat és motorosokat, valamint a történelmi autók
szerelmeseit.
Szép vasárnapot és finom ebédet kívánok
mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése