Évközi tizedik hét szerdája

Évközi tizedik hét szerdája

Jézus szavai bizonyos értelemben újdonságként hatottak egykori hallgatóira. Nem azért, mintha vallásilag tudatlanok lettek volna, s nem is azért, mert Jézus gyökeresen mást tanított, mint a korábbi idők tanítói. Tanításának újdonsága abban állt, hogy meg tudta ragadni Isten törvényeinek lényegét, fel tudta tárni az embereknek a törvények eredeti, isteni szándékát, s meg tudta mutatni a törvények szerinti élet helyes útját. A vallás hivatalos őrei, a tanítás őrzői számára mindez úgy tűnt, hogy semmibe veszi a vallási intézményeket, mindazt, amely évszázadok óta az emberek vallási és társadalmi életét szabályozza.
A hegyi beszédben, miként erről a mai evangéliumban olvasunk, Jézus egyértelművé teszi, hogy nem megszüntetni akarja az ószövetségi törvényt, hanem tökéletessé tenni, beteljesíteni. Ünnepélyes hangvételű kijelentése egy „hegyen” hangzik el, itt mondja azt, hogy teljessé akarja tenni a törvényt, amit Isten Mózes idejében szintén egy hegyen, a Sínai-hegyen adott. Jézus szavaiból kicseng, hogy nem elegendő a törvények betű szerinti megtartása, hanem annak szellemét is nézni kell, azaz azt a célt, amit Isten akart elérni a törvényekkel. A törvény lényege pedig a szeretet Isten felé és az embertárs felé. Jézus szeretet-törvénye a szívembe van írva.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk Jézus Krisztus! Apostolod szava: Mindnyájan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérben részesülünk. Egy test, egy lélek, amint hivatásunk is egy reményre szól. Egy a hit, egy a keresztség, egy az Úr, egy az Isten, mindnyájunk Atyja. – Akik tehát az Úr asztalához testvérként járulunk, a templomon kívül is a testvéri lelkületet kell, hogy ápoljuk.