Ferenc pápa: Egymással, egymásért és egymásban éljünk!

Ferenc pápa: Egymással, egymásért és egymásban éljünk!

Május 31-én, Szentháromság vasárnapján délben a Regina Caeli imádság előtt Ferenc pápa arra biztatta a híveket, hogy olyan egyházi közösségeket építsenek, amelyek egyre inkább családként működnek, a szeretetnek és egymás befogadásának helyei.

Kedves testvéreim, jó napot és szép vasárnapot kívánok!

Ma üljük a Szentháromság ünnepét, amely a három személyben – az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben – létező egyetlen Isten misztériumára emlékeztet minket. A Szentháromság isteni személyek közössége, amelyben e személyek mindegyike a másikkal van, a másikért van és a másikban van: ez a közösség Isten élete, az élő Isten szeretetmisztériuma. Jézus pedig feltárta előttünk ezt a misztériumot. Ő beszélt nekünk Istenről mint Atyáról, beszélt nekünk a Szentlélekről és beszélt önmagáról mint Isten Fiáról. Ily módon kinyilatkoztatta nekünk ezt a titkot. Feltámadása után pedig, amikor elküldte tanítványait, hogy hirdessék az evangéliumot a népeknek, azt mondta, hogy kereszteljék meg őket „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19). Krisztus ezt a parancsot adja minden időben az egyháznak, amely az apostoloktól örökölte a missziós megbízatást. Ez a parancsot nekünk, mindnyájunknak is adja, akik a keresztség erejében közösségéhez tartozunk.

A mai liturgikus főünnep tehát arra indít minket, hogy szemléljük azt a csodálatos misztériumot, amelyből származunk, amely felé tartunk, és ezáltal megújítja azt a küldetésünket, hogy az Istennel és egymással való közösséget az isteni szeretetközösség mintája szerint éljük meg. Az a feladatunk, hogy ne egymás nélkül, ne egymás fölé kerekedve, és ne is egymás ellenében, hanem egymással, egymásért és egymásban éljünk. Ez azt jelenti, hogy egymással összhangban befogadjuk az evangélium szépségét, és tanúságot teszünk róla; kölcsönös és mindenki iránt tanúsított szeretetben élünk; megosztjuk egymással örömeinket és szenvedéseinket, megtanulunk bocsánatot kérni és megbocsátani, megtanuljuk megbecsülni a pásztorok vezetése alatt működő különböző karizmákat. Egyetlen mondatban összefoglalva azt a feladatot kaptuk, hogy olyan egyházi közösségeket építsünk, amelyek egyre inkább családok, képesek visszatükrözni a Szentháromság ragyogását, valamint evangelizálni nemcsak szavakkal, hanem a bennünk lakó Isten szeretetének erejével is.

A Szentháromság, miként utaltam rá, az a végső cél is, amely felé földi zarándoklásunk tart. A keresztény élet útja ugyanis lényegileg „szentháromságos” út: a Szentlélek elvezet minket Krisztus tanításainak teljes megismerésére, és arra is emlékeztet minket, amit Jézus tanított nekünk; Jézus pedig azért jött a világba, hogy megismertesse velünk az Atyát, elvezessen hozzá és kiengeszteljen minket vele. A keresztény életben minden a szentháromságos misztérium körül forog, és e végtelen misztériumhoz rendelve valósul meg. Legyünk tehát azon, hogy életünk „tónusát” [hangszínét] mindig magasan tartsuk, és emlékezzünk arra, mi végett, milyen dicsőségért létezünk, dolgozunk, küzdünk, szenvedünk, és milyen bőséges lesz a jutalmunk. Ez a misztérium átfogja egész életünket, egész keresztény létünket. Emlékezzünk csak például: valahányszor keresztet vetünk, mindig az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében tesszük. És most kérlek benneteket, hogy mindannyian hangosan vessünk keresztet: „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!”

Ezen az utolsó napon májusban, Mária hónapjában, bízzuk magunkat Szűz Máriára. Ő, aki minden teremtménynél jobban ismerte, imádta és szeretette a Legszentebb Háromság misztériumát, vezessen kézen fogva minket, segítsen, hogy fel tudjuk ismerni a világ eseményeiben Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelenlétének jeleit; esdje ki számunkra, hogy egész szívünkkel szeressük az Úr Jézust; hogy haladjuk előre a Szentháromság látása, vagyis azon csodálatos cél felé, amely felé életünk tart. Kérjük, hogy segítse az egyházat is, hogy legyen a szeretetközösség és mások befogadásának misztériuma, ahol minden ember, különösképpen a szegények és kirekesztettek, befogadásra találnak, és magukat Isten gyermekének, Isten által szeretettnek érzik.

Ferenc pápa szavai a Mennynek királyné asszonya (Regina Caeli) után:

Ma Bayonne-ban, Franciaországban boldoggá avatják Louis-Edouard Cestac áldozópapot, a Mária Szolgái női szerzetesrend alapítóját. Az ő tanúságtétele az Isten és a felebarát iránti szeretetről újabb ösztönzés az egyház számára, hogy örömmel élje meg a szeretet evangéliumát.

Köszöntelek mindnyájatokat, kedves rómaiak és zarándokok, köszöntöm a családokat, a plébániai csoportokat, a társulatokat, az iskolákat. Kivált köszöntöm a La Vallettából (Máltáról), a Cáceresből (Spanyolországból) és a Michoacánból (Mexikóból) érkezett híveket. Köszöntöm azokat, akik Caltanissettából, Soavéból, Comóból, Malonnóból és Persico Dosimóból érkeztek; hasonlóképpen a bovinói csoportot, a „valleverdei lovagokat”. Köszöntöm azokat a fiatalokat, akik nemrég bérmálkoztak vagy bérmálkozásra készülnek, és bátorítom őket, hogy legyenek Jézus örömteli tanúi.

Május végén lélekben kapcsolódom ahhoz a számos kezdeményezéshez, amely a Boldogságos Szűz Mária iránti tiszteletet fejezi ki. Külön megemlítem a nagy zarándoklatot a lengyelországi Piekarybe, amelynek témája: „A család: befogadó otthon.” Ma tömérdek lengyel van itt, a téren: mutassátok magatokat! Szűz Mária segítsen minden családot, hogy „befogadó otthon” legyen.

Jövő héten, csütörtökön tartjuk itt, Rómában a hagyományos úrnapi körmenetet. A Lateráni Szent János-bazilika előtti téren 19 órakor mutatok be szentmisét, utána pedig a legszentebb Oltáriszentség imádása közben körmenetben átmegyünk a Santa Maria Maggiore térre. Már most hívlak benneteket, hogy vegyetek részt ezen az ünnepen, amikor nyilvános megvalljuk az eucharisztikus Jézusba vetett hitünket és a népe körében jelenlévő Jézus iránt érzett szeretetünket.

És mielőtt befejeznénk mai együttlétünket, vessünk még egyszer hangosan keresztet: „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”, és idézzük emlékezetünkbe a Szentháromság misztériumát!

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!