Jézus a Megváltó Nemes Társa, Mária 4.

Jézus a Megváltó Nemes Társa, Mária
elmélkedés harmadik rész
Az újrakezdés barlangja

Amikor elérkezett a Megváltó születésének ideje, elkészítették József házában a szerény otthont a mennyei vendég számára. A kis Jézus azonban még ezt a meghitt ágyat is túl-gazdagnak találta. Igaz, ez a kérdés nem ott és nem akkor dőlt el, hanem hatszáz évvel korábban, amikor már négy próféta könyvében írva volt Jeruzsálem pusztulásáról az isteni döntés (Kr.e. 587-586). Mikeás próféta kapta az üzenetet: „De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza”. (Mik 5,1) Az Egyház újjászületésének idején, (1858) az Úr úgy döntött, hogy Édesanyját, a magváltásban Nemes Társát az elpogányosodó Európa egyik nagyobb országának, Franciaországnak kis városkájába, Lourdes-ba küldi. Oda tervezte a vallási megújulás kiindulópontját. Itt is egy városszéli barlang lett a központ, mint annak idején Betlehemben.A Pireneusok hegyláncának egyik sebes és bő vizű folyója, a Gave, minden áradáskor ide, a Massabielle barlangba hordta sok-sok szemetét. Aki csak tehette, messze elkerülte ezt a barlangot. A vallási és szociális állapotok hű képét mutatta.A barlangnak egy nagy nyílása van. A város felől válik el a talajtól és emelkedik a barlang mennyezete, és legmagasabb pontján kis ívvel a talaj felé fordul a barlang szája. Ennek a felső fordulónak közelében található az a mélyedés, amelyik a Szűzanya trónfülkéje lett a látogatások idejére. Talán azt hangsúlyozta, hogy Ő kiemelkedik már a földi kellemetlen, főként istentelen talajából, de legfőbb törekvése most is az, hogy a bűnbe süllyedt emberiséget kimentse és megmentse a mennyországnak. A barlangban régtől kezdve volt egy kis gödör. Abban mindig volt egy kevés víz. Isten talán a keresztség vizére akarta felhívni a figyelmet. Hiszen a katolikus hittan azt tanítja, hogy aki „megkeresztelkedik, mert hisz Jézus Krisztusban, az üdvözül. Azért az a jó, ha minél előbb felvesszük keresztség szentségét. Mivel a keresztségben kapjuk vissza a megszentelő kegyelmet, attól kezdve van lehetőségünk arra, hogy a jócselekedeteink érdemszerző tettek lesznek. A Szűzanya ezért hamarosan azt parancsolja Bernadette-nek, hogy igyék a forrásból és mosakodjék meg benne. A kislány engedelmesen szétnéz a barlangban, de csak kis sarat talál néhány szál növény között. A folyó felé tekint, el is indul, de amint a Hölgyre fölnéz, a látomás fejét rázza: A patakot mondtam! Amikor aztán lekuporodott a gödröcske mellé, néhány marok nedves földet kikapart, gyűlt össze annyi víz, hogy arcára tudta kenni. Mivel azonban a folyadék nem volt tiszta, maszatos lett tőle az arca, kinevették a kísérletezést figyelő egyszerű emberek, mindenki csalódottan hazament.Másnapra aztán meglepődtek az odagyűlt emberek, mert frissen, elevenen folydogált a kis forrásból kibuggyanó víz, és folyt bele a Gave folyóba. Az igazi meglepetés pedig akkor robbant ki, amikor a Soubirous család szomszédjában nagy eseményt észleltek. A szomszéd asszonynak néhány éve született kisfia nem tudott lábra állni. Rosszul is volt néha. Olyankor Bernadette édesanyja kezelgette, dörzsölgette, rázogatta, hogy meg ne haljon. Egy alkalommal senki nem volt a környéken otthon. A szegény fiatalasszony kétségbe esetten futkosott haldokolni kezdett kisfiával. Aztán, mint aki eszét vesztette, betakarta a beteg fiúcskát a kötényébe és rohant a Massabielle barlang felé. Az ismerősök, amint meglátták a szinte eszelős rohanást, futottak utána. Akadt néhány jámbor imádkozó a barlangban is, amikor Bouhouhort-né feldúltan odaérkezett. Rémülten nézték, hogy a kötényéből kibontotta a halálra vált kisfiút és felkiáltott: „Szűzanyám, vagy gyógyítsd meg a kisfiamat, vagy vedd el!” Azzal többször is belemártotta a jéghideg forrásvízbe. A környezete azt suttogta: Megöli a gyermekét a hideg vízzel! Aztán egyszer csak felsírt a kisfiú. Az anya gyorsan újra a kötényébe csavarta és elrohant hazafelé. Mire az ismerősök odaértek az ajtajukhoz, az édesanya eléjük lépett, csendet intett: Vigyázzatok, mert a kisfiam meggyógyult. Mélyen alszik. Néhány óra múlva a konyhában dolgozgató édesanya mocorgást hallott, és amikor odanézett, a kisfiú saját lábán egyedül kiballagott a szobából és mosolyogva enni kért. Az orvos elment hozzájuk. Megvizsgálta és teljesen egészségesnek találta azt a kisfiút, akit ő és kollégái nem egyszer életképtelennek nyilvánítottak.