Húsvét hetének csütörtökje

Húsvét hetének csütörtökje

Az emmauszi tanítványok története után ma újabb megjelenésről olvasunk az evangéliumban. A feltámadt Krisztus megmutatja magát az apostoloknak. Az elbeszélés első lényeges eleme, hogy Jézus testi valóságában mutatkozik meg, beszél az apostolokhoz és a szemük láttára eszik. Ugyanakkor ebből a szempontból a legfontosabb jelek a sebhelyek, amelyeket megmutat nekik. A sebek, amelyeket bántalmazása, kereszthordozása és kereszthalála során szerzett bizonyítékul szolgálnak a jelenlévők számára, hogy valóban az Úr áll előttük testi valóságában, és nem egy szellemet vagy kísértetet látnak. Félelmük, rémületük érthető, mert erre a fordulatra, tudniillik a feltámadásra nem számítottak.
Lukács leírásának másik fontos eleme az, hogy az ószövetségi prófétai jövendölések teljesedtek be Jézus sorsában, szenvedésében és halálában. Jézus kifejti számukra e jövendölések értelmét, amelyek egyértelműen igazolják, hogy az események nem véletlenszerűen történtek, nem csupán az emberi gonoszság irányította azokat, hanem minden Isten terve szerint történt, aki ilyen módon látta jónak megvalósítani a megváltást.
A harmadik lényeges eleme a leírásnak a Krisztustól kapott küldetés: mindazok, akik találkoztak a Feltámadottal, azt a küldetést kapják, hogy legyenek a feltámadás tanúi és hirdetői. Én is ezt a küldetést kapom.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, Te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékezetét hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük. Amen.