Húsvéthétfő

Húsvéthétfő

Húsvét hajnalban asszonyok érkeznek Jézus sírjához. Az a szándék vezeti őket, hogy a pénteken elmaradt balzsamozást elvégezzék. A keresztről való levétel után Jézust sietve helyezték el a sziklasírban, mert már esteledett és elkezdődött a szombat. Nem volt már idő arra, hogy a szokásoknak megfelelően a holttestnek megadják a végtisztességet. Harmadnap korán érkeznek az asszonyok, s hozzák a szükséges kenetet. A sír azonban üres, s angyalok beszélnek nekik arról, hogy Jézus feltámadt. Rádöbbennek arra, hogy rendkívüli esemény történt. Olyan történhetett, amit korábban elképzelni sem tudtak. Nem kételkedtek abban, hogy az angyalok igazat mondanak a feltámadásról. Bármennyire is hihetetlennek tűnt ez az állítás, ők elhitték. Miért is kételkedtek volna? Hiszen korábban már láttak rendkívüli dolgokat. Mindaz, ami Jézussal történt az elmúlt három évben, rendkívüli események sorozata volt. Most sem kételkednek tehát, amikor a feltámadt Jézusról hallanak, hanem hisznek és örömmel indulnak, hogy ezt a hírt elmondják az apostoloknak. Útközben újabb megerősítést kapnak, amikor személyesen találkoznak a Feltámadottal.
Miközben az asszonyok elindultak a hit útján, a katonák egy másik útra lépnek. Ők is látják az üres sírt, magyarázatot keresnek a történtekre, de ők a hit útja helyett a hazugság útjára lépnek.
Én melyik úton indulok?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, Te látni engedted egyszülött Fiad dicsőséges színeváltozását, és csodálatos reménységet adtál. Add, kérünk, hogy örököstársai lehessünk a dicsőséges királynak, és részünk legyen vele az örök élet boldogságában. Amen.