Ferenc pápa: Az evangélium nem a jólét teológiája
Az egyháznak mindig szegénységben kell hirdetnie az evangéliumot – ez volt az alapgondolata Ferenc pápa szentbeszédének, amelyet február 5-én reggel mondott a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. A Vatikáni Rádió tudósítását közöljük.
A
Szentatya hangsúlyozta: aki ezt hirdeti, hogy az egyháznak mindig szegénységben
kell hirdetnie az evangéliumot, annak elsődleges célja a szegények
nyomorúságának enyhítése kell, hogy legyen, nem feledve, hogy ez a szolgálat a
Szentlélek műve, nem pedig az emberi erőké.
Meggyógyítani.
Fölemelni. Megszabadítani. Kiűzni a gonoszt. És aztán józanul beismerni: csak
egy egyszerű munkás voltam Isten Országában. Ez az, amit tennie kell és
mondania kell magáról Krisztus szolgálójának, amikor elmegy, hogy gyógyírt
vigyen az egyház tábori kórházaiban várakozó sok sebre – mondta Ferenc pápa
homíliájában, visszatérve e számára kedves témára. Szentbeszédében a pápa a
napi evangéliumra reflektált, amelyben Jézus magával hívja a tanítványokat,
hogy tanítsanak a környéken, gyógyítsák a betegeket, és űzzék ki a tisztátalan
lelkeket.
Figyeljük
meg, hogyan küldi el tanítványait a nép közé Jézus: „Meghagyta nekik, hogy az
útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az
övükben” (Mk 6,8). Semmi fényűzés, mivel az evangéliumot szegényen kell
hirdetni, az nem a jólét teológiája – hangsúlyozta a Szentatya. – Az evangélium
csak és kizárólag a jóhír, az elnyomottak felszabadításának az örömhíre.
Ez az
egyház küldetése: az egyházé, amelyik gyógyít, ápol. Olykor úgy beszéltem az
egyházról, mint egy tábori kórházról – emlékeztetett Ferenc pápa. – Milyen sok
a sérült, mennyi sebesült van! Mennyi embernek van szüksége arra, hogy
begyógyítsák sebeit! Ez az egyház küldetése: begyógyítani a szív sebeit,
kinyitni az ajtókat, megszabadítani, és elmondani, hogy Isten jó, hogy Isten
mindent megbocsát, hogy Isten atya, hogy Isten gyöngéd, hogy Isten mindig vár
minket…
Ha
eltérünk ennek az üzenetnek a lényegétől, fennáll a veszély, hogy meghamisítjuk
az egyház küldetését – figyelmeztetett a pápa. – Ekkor ugyanis a nyomorúság
különböző fajtáinak enyhítésére tett erőfeszítés mellett elsikkad az egyedüli
dolog, ami számít: elvinni Krisztust a szegényeknek, a vakoknak, a
bebörtönzötteknek.
Igaz,
nekünk segítenünk kell, és ebben a szervezetek támogatnak minket: ez rendben
van, mivel az Úr megadja hozzá az adományokat. De amikor elfeledkezünk erről a
küldetésről, elfeledkezünk a szegénységről, elfeledkezünk az apostoli
buzgóságról, és ezekbe az eszközökbe helyezzük bizalmunkat, akkor az egyház
szép lassan átcsúszik egy nem kormányzati szervbe és egy szép szervezetté
válik: hathatós lesz, de nem evangéliumi, mivel hiányzik belőle az a lélek, az
a szegénység, az a gyógyító erő – mutatott rá a Szentatya.
A tanítványok boldogan térnek vissza küldetésükből, és Jézus elviszi
őket magával egy kicsit pihenni. Mindazonáltal nem mondja nekik: „De hát ti már
nagyok vagytok, a legközelebbi alkalommal jobban szervezzétek a dolgokat…” Csak
azt mondja: „Miután elvégeztétek, amit tennetek kellett, mondjátok magatoknak:
»Haszontalan szolgák vagyunk«”. Ez az apostol. És mi lehetne szebb dicséret egy
apostol számára? Isten Országának munkása, dolgozója volt. Ez a legnagyobb
dicséret, mert Jézus igehirdetésének útján jár: elmegy gyógyítani, hirdetni ezt
az örömhírt, ezt a kegyelmi évet. Azért, hogy a nép újra rátaláljon az Atyára,
hogy békét teremtsen az emberek szívében – zárta reggeli homíliáját a pápa
február 5-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése