2015. február 2., hétfő

A Megszentelt Élet Éve 35.



A Megszentelt Élet Éve



VITA CONSECRATA
Elmélkedés a Szentlélekről 

A húsvét ünnepe eredetileg Isten népének, Izraelnek Egyiptomból, a rabszolgaság házából való szabadulást jelentette. Eredeti nevén: Paszka, vagyis az Úr átvonulása Egyiptomon, aminek a következtében az összes egyiptomi család elsőszülött fiúgyermeke meghalt büntetésből, amiért az Úr, Jahveh népét nem engedték szabadon, hogy a pusztában áldozzék Istenének, és saját hazát kapjon tőle. Ez a szabadulás a megrázó élmény hatása alatt bekövetkezett. Az eseményt minden évben meg kellett ünnepelni az eredeti bárányvacsorával, hogy ezerkétszázötven évvel később a Megváltó, az Isten Báránya ezen az ünnepen haljon meg egyedül az egész világ minden emberéért, és biztosítson szabad utat a mennyország felé mindenkinek, aki hívő lélekkel csatlakozik hozzá. Ezt az örömöt ünnepeljük immár keresztény húsvétként: Jézus Krisztus meghalt értünk, emberlelke leszállt a pokolra, majd harmadnap visszaért holttestéhez, helyreállította annak épségét, egyesült vele, vagyis feltámadt. A zsidók a paszka utáni ötvenedik napon újra ünnepeltek. Ezen az ünnepen szállt le Jézus tanítványaira csodás körülmények között a Szentlélek, a harmadik Isteni Személy. Ez a keresztény ötvenedik nap = pentecostés, azóta is az Ő ünnepe. Ha a zsidók történelmében ennek a napnak előzményt keresünk, üssük fel a Bibliát Ezekiel próféta 36-37. fejezeténél. Tegyük meg ezt annál is inkább, mert hazánk és népünk évtizedek óta bizalomvesztésben él, mint a zsidók a babiloni fogságban. „Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Emberfia, Izrael háza a saját földjén lakott, de megfertőzte azt útjaival és cselekedeteivel. Ezért mondd Izrael népének: Így szól az Úr Isten: Nem tiértetek cselekszem majd, Izrael háza, hanem az én szent nevemért, amelyet meggyaláztatok a nemzetek között, amelyek közé eljutottatok. Megmutatom szentségemet köztetek az ő szemük láttára. Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom majd belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényemet megtartsátok és megcselekedjétek. Azon a földön laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, és ti az én népem lesztek. Megszabadítalak titeket minden szennyetektől; előhívom a gabonát és megsokasítom, és nem küldök többé rátok éhinséget” (Ez 36,1617.22.23-29) A nép azonban úgy érezte, Isten elhagyta őt, olyanná lettek, mint a régen meghaltak, akik a sírban nyugosznak reménytelenül. „Akkor az Úr rám helyezte kezét, az Úr lelkében kivezetett és letett a mező közepén, ami telve volt csontokkal. Körülvitt engem azok mellett mindenfelé; igen nagy volt a számuk a mező színén, és teljesen ki voltak száradva. Azt mondta nekem: Emberfia, vajon életre kelnek még ezek a csontok? Azt feleltem: Uram Istenem, te tudod! Erre így szólt hozzám: Prófétálj ezekről a csontokról és mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok meg az Úr igéjét! Így szól az Úr Isten a csontokhoz: Íme, én lelket bocsátok belétek, hogy életre keljetek! Izmokat adok rátok, húst növesztek rajtatok, bőrrel vonlak be, és lelket adok nektek, hogy éljetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Erre én prófétáltam, amint megparancsolta nekem. Miközben prófétáltam, zaj támadt, és íme, zúgás hallatszott, és egyik csont a másikhoz közeledett, mindegyik a saját izületéhez. És láttam hogy íme, izom és hús nőtt rajtuk, és bőr feszült rájuk, de lelkük nem volt. Akkor azt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az Úr Isten: A négy szél tájékáról jöjj elő, lélek és fújj ezekre a megöltekre, hogy új életre keljenek! Prófétáltam, amint megparancsolta nekem; akkor beléjük szállt a lélek, és életre keltek; a lábukra álltak, mint valami igen nagy sereg. Ekkor azt mondta nekem: Emberfia, ezek a csontok Izrael háza; ők azt mondják: Kiszáradtak csontjaink, elveszett a reménységünk, elvesztünk! Azért prófétálj és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én megnyitom sírhantjaitokat és kihozlak sírjaitokból titeket, én népem” (Ez 37,1-12) – Ki ez a mindenható Lélek? A Szentlélek. Életállapotok: egymás számára rendelve. Jól kell tudnia minden keresztény embernek, hogy a Bibliában Isten az embernek teremtése előtt pontosan megfogalmazta az ember létének a célját: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”Ter 1,26) A Szentháromság, Isten belső lényének ez az alapvető fontosságú célja azt is jelenti, hogy Isten a maga csodálatos, senki által nem befolyásolható, senkitől ki nem található és teljesen soha senki által meg nem érthető létformája közösségi. „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten őbenne” (1Jn 4,16) Következik ebből, hogy az ember is közösségi létező, ahogy ez a felülmúlhatatlan minta mutatja. Az emberi élet minden formája szintén közösséget mutat. A család egy féri és egy nő felbonthatatlan közössége. Céljuk egymás feltétel nélküli boldogítása és kettejük szerelmének további kitágítása, gyermekeknek, új élőknek útra indítása a földi és az örökélet szintjén. A szolgálati papság elindítása ezen a módon valósul meg. Igaz, felszentelt papjaitól erről a természetes boldogságról teljes lemondást követel az Egyház, de sok család boldogságának intenzív elősegítésére ad ezzel lehetőséget. A szolgálati papságnak a természetes család boldogítására komoly küldetése van. Mint hitoktató nevelheti a kisfiúkat és a kislányokat ennek a majdani boldog közösségnek megalapozására. A hajótörött családok gyermekeinek sérülését ellensúlyozhatja. A felserdülteket hittanórákon fel kell vértezniük a sok esetben elkönnyelműsködött lét, diszkó hatás ellen, a kamaszkori felelősséggel méltónak bizonyulni a házassági hűség vállalására. A családoknál is akad néha segíteni való. Mint többet imádkozó jó barát, az Istenatyát is helyettesítő keresse meg a Teremtőtől neki szánt felelős küldetést.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése