Évközi 4. hét péntekje

Évközi 4. hét péntekje

A tanítványok missziós útra küldése és visszatérése közé Márk evangélista beilleszti Keresztelő János halálának történetét. Az eset annyiban kapcsolódik az előzményekhez, hogy Jézus személyét illetően merülnek fel kérdések az emberekben, így Heródesben is. Jézus csodáiról hallva ő azt gondolja, hogy az általa kivégeztetett Keresztelő János tért vissza. A politikai hatalom képviselői részéről tehát megjelenik a félelem. Jézus tanítása és rendkívüli csodái ugyanis „messze földön elterjedtek.” Szavai és cselekedetei olyan nagy hatással vannak a népre, amire már a hatalmat gyakorlók is felfigyelnek. Egészen lehetetlen gondolat születik meg Heródes fejében: az általa lefejeztetett János támadt fel a halálból. Vélekedése hátterében egyrészt a Jézustól való félelem fedezhető fel, másrészt attól félhetett, hogy ha valóban Keresztelő János támadt fel, akkor cselekedetéért felelősségre fogják vonni. Lelkiismeret-furdalása inkább csak félelemből fakadt és nem mozdítja őt a bűnbánat irányába.
A későbbiekben látni fogjuk, hogy a politikai hatalmat gyakorlók mellett a vallási vezetőknél is megjelenik a Jézustól való félelem, amikor ők is értesülnek arról, hogy milyen nagy hatással tanítja a népet és milyen csodákra képes. Őket is saját hatalmuk, befolyásuk, tekintélyük féltése jellemzi, ami odáig vezet, hogy elhatározzák Jézus halálát és véghez is viszik.
Mi indít engem Jézus felé?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom. Önmagukat pusztító embereket és saját világukat pusztító, élhetetlenné tevő embereket. És te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és a romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell élnem, de hozzád tartozva, hogy a te örömhíred, a te tanításod, a te igazságod jó ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a jóakarat.