A Megszentelt Élet Éve 37.

A Megszentelt Élet Éve

VITA CONSECRATA
Elmélkedés a Szentlélekről
második rész 

Minden emberi ismeret az érzékeléssel kezdődik: „Nihil est in intellectu, nisi prius fuerit in sensu”, mondja a latin közmondás. Isten szellem, teremtetlen lét, egészen más világhoz tartozik, mint a teremtett lények. Ezért nehéz a megismerése, hiszen a fogalmaink, a létezők értelmi képei csak úgy alkalmazhatók rá, hogy tudjuk, Istenre áttételesen érvényesek.Amikor a Szentháromság személyeiről kell beszélnünk, legkönnyebb a dolgunk a Második Személy esetében. Őt emberként is emlegethetjük, hiszen megtestesült. Ábrázolhatjuk, mint Kisdedet, tizenkét éves fiút, tanító Mestert, szenvedő Messiást, győztes Feltámadottat. Az Atya a Fiú viszonylatában szintén könnyebben elgondolható. Segít elképzelni Őt Dániel próféta látomása nyomán, ahol „Ősöregnek” mutatkozik, így minden létezőt megelőző, örök léte könnyebben elképzelhető. Szentlélekről ilyen képzetünk nem alakulhat ki. Tudjuk róla, hogy Isten az Atyával és a Fiúval együtt, tehát Ő is ajándékba kapta kettejüktől az isteni természetet, de nincs emberileg érzékelhető arculata, mint nekik. Nincs olyan neve, amely emberi személyiség közvetítésével megragadhatóvá tenni. Szokott neve. Szél: ruah (héber), pneuma (görög), spiritus (latin) mindegyik nyelvben természetes jelenséget jelöl: a levegő áramlását vagy a lélegzetet. „Ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek és porrá lesznek ismét. Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét”. (Zsolt 104,29-30) Átvitt értelemben isteni leheletnek lehet gondolni az évszakokat ritmikusan újító erőt. Amikor Jézus Nikodémussal beszélget, és az újjászületés elvét sejteti vele, ezt említi: „A szél ott fuj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született”. (Jn 3,8) Leggyakrabban úgy mutatkozik, hogy valakit eltölt, hatalmába keríti, és az ő személyén keresztül cselekszik. Amikor Jézus a Szentlelket megígéri tanítványainak, elmondja nekik, hogy az érzékelhető világhoz szokott emberész nem ismeri fel Isten Lelkét, hozzáteszi: „De ti megismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz”. (Jn 14,17) Miből ismeritek meg? Abból, hogy működik bennetek. A Szentlélek szimbolumai a teremtett világban: víz, tűz, levegő, szél. Ezeknek nincs körülírható formájuk. Azért jelképezhetik Istent, mert Ő sem írható körül vonalakkal. „Az Isten lélek, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk”.(Jn 4,24) Maga Isten akar figyelmeztetni bennünket ezekkel a jelekkel arra, hogy Ő nem skatulyázható az emberi fogalomtárba. Mivel az Atya és a Fiú emberségünkhöz közelebb jött megnyilvánulásaiban, azért a Szentlélek titokzatossága még komolyabban figyelmeztet Isten titok voltára. Szent Pál apostol az Ószövetségből vett mózesi történettel példázza ezt a nagy titkot: „Mózes, aki leplet helyezett arcára, hogy Izrael fiai ne lássák annak a végét, ami mulandó. De értelmük eltompult. Hisz mind na mai napig, amikor az Ószövetséget olvassák, ott van ugyanaz a lepel, nincs levéve, mert az csak Krisztusban tűnik el. Sőt, mind a mai napig, mikor Mózest olvassák, lepel takarja szívüket. De amikor megtérnek az Úrhoz, elvétetik majd a lepel. Mert az Úr Lélek, s ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által”.(2Kor 3,13-18)