Advent 1. hete péntek

Advent 1. hete péntek

 
Iz 29,17-24; Mt 9,27-31

„Hiszitek, hogy ezt meg tudom tenni?”

Az első adventi hét evangéliumi eseményei arról szóltak, hogy Jézus tudatosan készítette elő a messiási küldetést, és úgy vezette el ennek felismerésére a Messiást váró tömeget, akik a szegényebb és a lenézettebb északi zsidó tartományban élők közül kerültek ki. Ezek, csak nyomorban, betegségek garmadában és éhezésben bővelkedtek. Nekik az Úr előbb tudatosan előkészítette hitüket, hogy mindennapi gondjaikban kérniük sem kell, az újonnan feltűnt Rabbi szinte vonzza őket, felajánlja a betegeket gyógyító erejét, a gyomrukat mardosó éhségre ráérezve meghívja a jelenlévő négyezer férfit és annyi asszonyt és gyereket, megsejtetve  velük is, mint az első kenyérszaporítás másnapján  megtette az akkori vendégekkel, hogy tud többet és jobbat is adni: a saját testét, amely az égből  származó kenyér (Jn 6,51) A gyógyítás azon felül, hogy nagy csodákkal volt előkészítve és megalapozva, két vak ember meggyőződését készítette elő és alapozta Meg hitüket remek pedagógiával és szeretettel. Az Úr jól tudta, hogy hitet kell gyarapítania isteni szolgálataival, de tudta, hogy ott lesz a tömeg forgatagában két vak ember is. Ez a két vak nehezebben ismerkedett az eseményekkel, mint az ép szemű figyelők. Még a helyek megválasztása is sokkal körülményesebb volt a számukra, pedig nagyon szerettek volna meggyógyulni. Ehhez persze föl kellett hívni magukra a Mester figyelmét, és megtalálni az odaillő és hatékony kérő szavakat. A tömeg sodrában a város főterére értek. A Mester közelében sikerült maradniuk. Hallották, hogy ismerősök beszámolnak a környezetüknek: ez az idefurakodott férfi nagyon jó módú ember a városban. Egyetlen lánya van. Mostanában lett tizenkét éves. Készülhetne boldog esküvőre, majd az áldott asszonyok közé léphetne, aki férje oldalán sorakoztathatná ifjú csemetéit. Azt suttogja azonban minden ismerősük, hogy a leányka súlyos beteg. Íme azért borult le Jézus elé, hogy menjen el hozzájuk, és gyógyítsa meg a kislányt! Megremeg a két vak egymást őrző tenyere: Igen: tud-e, akar-e segíteni? Ráadásul újabb újságot hallanak: más hírnök rohan az apához: Ne fáraszd a Mestert! Meghalt a lányod! Mindenki elnémul. Jézus azonban biztatón szól Jairusnak: Ne félj, csak higgy! Nézd, itt van egy tizenkét éve vérfolyásos asszony. Senki sem tudta eddig meggyógyítani. Most titokban az én ruhámat simogatta meg. Mert nagyon hitt, azonnal meggyógyult. Te is tégy hasonlóképpen! Menjünk együtt hozzátok! Amikor a két vak ezt hallotta, utánuk osontak. Mire oda találtak, Jézus már elzavarta a siratóasszonyokat, bement, a kislány ernyedt kezét megfogva így szólt: „Talita, kúm” (Kislány, kelj föl!) Amikor a kislány feltámadva a halálból, felkelt, Jézus elsietett. (Lk 8,40-56) Az Úr tudta, hogy a két vak ember nagyon várja még őt. Amint szállására ért, be is tértek hozzá: „Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!- kérték. „Jézus megkérdezte tőlük: Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni? Azok azt válaszolták neki: Igen, Uram! Erre ő megérintette szemüket és így szólt: Legyen nektek hitetek szerint! Ekkor megy nyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: Vigyázzatok, senki meg ne tudja! De ők, mihelyt kimentek, szétvitték hírét azon az egész vidéken” (Mt 9,27-31) Akiknek a hite vak lett, annak örömmel segítsünk.