A Megszentelt Élet Éve 3.

A Megszentelt Élet Éve

VITA CONSECRATA

Pietro di Bernardone Assisi városban élt.Az ő korában már nem földbirtokban vagy a jószágok száma szerint mérték a gazdagságot, a posztókereskedésben ő is az új eszközt, a pénzt tartotta értékmérőnek. Franciaországban árubeszerző körúton járt, amikor felesége megszülte kisfiát. A kor szokása szerint korán megkereszteltette, hogy minél előbb Isten fogadott gyermeke lehessen. Miután Pietro di Bernardone hazatért, felesége örömmel mutatta be a kis Giovannit az édesapának, akik örült, a gyermeknek, de a nevét a szép és gazdag Franciaország iránti tiszteletből Francesco-ra (kis-franciára) változtatta. Nagy reményeket fűzött fia jövőjéhez. Olvastam egy legendát, ami az édesanyahívő lelkületére jelentős fényt vet. E szerint a legenda szerint az édesanya rendkívüli szülési fájdalmakat tapasztalt, és csak akkor tudta megszülni magzatát, amikor egy jámbor látogatója arra biztatta, menjen ki az istállóba szülni. A Szűzanya is ott szülte meg a Megváltót egy betlehemi barlangistállóban. Ez a kisfiú is Isten kedves ajándéka lesz. Az édesanya elfogadta a jó tanácsot és könnyen megszülte gyermekét. Az édesapa örült annak, hogy a fia felcseperedve az assisi fiatalság vezére lett. Szeretett énekelni, szerenádozni, élni, hírnévre vágyott. Először fegyvereket és paripát vásárolt és Assisi csapatával megtámadta az egyik szomszéd várat. A harc nem végződött dicsőséggel. Megsebesült és fogságba is került. Felépülve egy nagyobb város csapatába kívánt bekerülni. Útközben aludni tért. Álmodott a várható dicsőségről. Hatalmas lovagterembe képzelte magát álmában. Amint a ragyogó lovagi felszereléseket mustrálgatta, hirtelen hangosan nevén szólította egy hang: „Francesco! Ki adhat neked többet: az Úr vagy a szolga? Fancesco megértve a hallomást, felébredve összecsomagolt, lóra szállt, és elindult vissza, Assisibe. Lovát és fegyverzetét odaadta egy szegény papnak, hogy azok árán tataroztassa templomát. A pap, ismerve Pietro di Bernardone-t, elvitte hozzá Francesco adományait. Az apa dühbe gurult, amit még tetézte fia másik bűne: fizetés nélkül adott egy öltönyre való ruhaanyagot egy koldusnak. A dühös apa feljelentette pazarló fiát a püspöknél. A perlekedés odáig fajult, hogy az apa kitagadta a fiát, a fiú pedig ezzel nyugtázta apja tettét: ruháit levetve visszaadta neki ezekkel a szavakkal: Eddig téged szólítottalak apámnak, mostantól kezdve csak ezt mondom: „Mi Atyánk, aki a menyekben vagy” Fogott egy zsákot, felfordította, fejének és két kezének lyukat vágott rajta, majd összefogta a derekán egy durva kötéllel. A világért ki nem mondta volna: Ezzel odaköteleztem magamat Istenhez. Egész biztosan így értette, és a később megalapított rendjeiben élő testvéreinél a korda (kötél) mindenkinél ezt kell, hogy jelentse. Önkéntes vállalkozás, és ettől kezdve akaratom egész valómat Krisztushoz fűzi: „a Kisebb Testvérek élete és rendszabálya ez: Tartsák meg a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát, élvén engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban.”