2014. december 5., péntek

A Megszentelt Élet Éve 5.



A Megszentelt Élet Éve

VITA CONSECRATA
 
Francesco tapasztalatai alapján egy értékes meggyőződéshez jutott el: Igazán Isten az én Atyám. Eddig nagy értéknek gondoltam a pénzt, mert mindenki egyformán így vélekedett: a jólét és ennek biztosítéka, a pénz. De lám, az apámat egészen addig torzította, hogy elvesse tulajdon, édes fiát kitagadott. A pénz, az anyagi bázis tehát végső soron nem azt jelenti, hogy sok-mindenem van, sok jót tehetek vele, erre taníthatok másokat is, elsősorban a fiamat, aki tovább viszi a nevemet, folytatja az életemet. De lám, a gazdagság a legtöbb embernél azt jelenti, hogy a pénz nem csak boldogságot oszt, hanem gőgöt is. A pénzt ki kell zárnom az életemből. A hozzá csatlakozóknak ezért kellett mindenüket szétosztani a szegények között. A napi munkájuk bére kizárólag a napi élelem lehetett. Imádkozni a bencések öreg és leromlott állapotban lévő kolostorához és templomához járt. Itt hallotta először a fali kép felől a Megfeszítettől ezt a parancsot: „Ferenc, menj és hozd rendbe házamat, amely, mint látod, omladozik”. Nagyon meglepődött a megbízatás hallatán. Konkrétan gondolkodott: A „ház” itt van, ezt kell rendbe tenni. Követ gyűjtött, habarcsot kevert, és dolgozott szorgalmasan. Amikor elkészült a tatarozással, és újabb parancsot nem adott a ház Ura, szétnézett a környéken. Akadt még kis templomocska. Azokat is rendbe tette. De egyre inkább vonzotta a domb lábánál felfedezett picike istenháza. Meg is beszélte a mellette csoportosuló testvérekkel, hogy minden mást elutasítanak, de ez a csöpp kis kápolna, ez az otthonuk kell, hogy legyen. Ha innen valaha valakik kiüldöznének benneteket az ajtón, másszatok vissza az ablakon! Apám kitagadott, anyámat is el kellett hagynom, itt a falon a Szűzanyánk képe mosolyog ránk. Íme, a Kisebb Testvérek anyaháza: Angyalos Boldogasszony. A kápolnába egy alkalommal váratlanul betoppant egy ital hölgy. Jómódú család egyik lánya volt. Kéréssel jött Ferenchez: „Francesco! Ti, férfiak itt Jézus és Édesanyja kápolnájában úgy éltek, mint a családjuk. A szegény Krisztushoz hasonlóan nincsen semmitek, a Mennyei Atya gondoskodik rólatok. Én is így szeretnék élni. Amit lényegesen másként éltek meg, mint a régebbi szerzetesek a kolostoraikban, azt a krisztusi szegénységet, Istenre hagyatkozást, azt szeretném megélni én is. Ferenc megértette, talán már az a gondolat is megszületett értelmében, hogy az a hegyoldali elhagyott bencés kolostor jó védelmet nyújthatna a jövőben. Lenyírta Schifi Klára haját, megalapította a Szegény Úrnők rendjét. Az ő Regulájukat pedig rábízta Klárára. Úgy ítélte meg, hogy így helyes. A végleges jóváhagyást három évtized múlva adta meg az Apostoli Szentszék a valóságos anyagi alapokat nélkülöző életmód teljes szegénysége miatt. Szent Klára még megérte ezt az oda szenteltségi forma elfogadását. A ferences mozgalomhoz csatlakozók története úgy lett teljes, hogy a házasságban élők megmerték kérni Francescot, hogy ők is csatlakozhassanak a férfiak és a klarisszák sajátságos ferences szegénységi állapotához. Megkereshetik-e, megtalálhatják-e az Istennek szentelt élet harmadik formáját? Ez sem volt könnyű feladat abban az időben sem, ahogy az maradt VI.Pál pápa idejében a továbbgondolás, és a gond-oldás. A ferences világi rend tagjai nem élhetnek olyan életformában, mint a többi rend. Az Istennek szentelt élet legvégső értelmezésben a lényeg mindig az marad: az életem akkor lesz Istennek szentelve, ha minden tettem előtt és után megkérdezem Uramat: amit tenni akarok, Uram, a te akaratod? Az tehát, amit Te akarsz, az szent. Ha velem akarod megtetetni, akkor ott megtéve: ott szent, ahol én vagyok, abban az állapotban, amelyet Te az emberteremtéskor hoztál létre.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése