Zsolozsma 329.

Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo 256, 1. 2. 3: PL 38, 1191-1193)

Énekeljünk alleluját a jó Istennek, mert ő szabadít meg minket a gonosztól.

Itt a földön most még aggodalommal énekeljük az alleluját, hogy egykoron odaát zavartalan boldog nyugalomban énekelhessük azt. Miért aggodalmaskodunk? Talán nem akarod, hogy nyugtalankodjam, amikor ezt olvasom: Vajon nem próbatétel-e az emberi élet itt a földön? (Vö. Jób 7, 1). Nem akarod, hogy nyugtalan legyek, amikor nekem még azt mondják: Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek? (Mk 14, 38). Nem akarod, hogy nyugtalan legyek itt, ahol oly sok a kísértés, hogy maga az imádság parancsolja nekünk, mint mondjuk: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek? (Mt 6, 12). Mindennap vétkezünk és vétenek ellenünk. Azt akarod, hogy nyugodt legyek, amikor mindennap bűnbocsánatért esedezem, segítségért a kísértésekben? Amikor ugyanis elkövetett bűneim miatt így imádkozom: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, az eljövendő veszedelmek miatt rögtön hozzáteszem: És ne vígy minket kísértésbe (Mt 6, 13). Hogyan lehet nyugodt jólétben a nép, amikor velem együtt így kiált: Szabadíts meg a gonosztól? (Mt 6, 13). De, testvéreim, még ebben a bűnös világban is alleluját zengünk a jó Istennek, aki megszabadít minket a gonosztól.
     Még itt a veszedelmek és kísértések közepette is, mások is, magunk is énekeljük az alleluját. Írva van: Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy titeket megkísérteni (1 Kor 10, 13). Tehát itt is énekeljünk alleluját! Az ember bűnös itt a földön, de mindenkor hűséges az Isten. Nem azt mondja: Nem hagy titeket megkísérteni; hanem azt mondja: Nem hagy titeket erőtökön felül megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok (1 Kor 10, 13). Kísértést szenvedtél, de Isten megadja a szabadulást is, hogy el ne vessz a kísértésben. Mint a fazekas edénye, úgy alakulsz te is az igehirdetés útján, és kiégsz a küzdelem hevében. De amikor jön a kísértés, gondolj a szabadulásra is, mert Isten hűséges: az Úr megőriz jártodban keltedben (Zsolt 120, 8).
     Majd amikor ez az emberi test halhatatlan és romolhatatlan lesz, akkor már megsemmisül minden kísértés. Most még ez a test halott (Róm 8, 10); miért halott? A bűn miatt, A lélek azonban él. Miért? A megigazulás miatt (Róm 8, 10). Lemondjunk a halandó testről? Semmiképp sem, sőt ellenkezőleg, hallgasd csak meg: Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő aki Krisztus Jézust a halottak közül feltámasztotta, a ti halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által (Róm 8, 10-11). Most a testünk még érzéki, akkor majd szellemivé alakul át.
     Ó, milyen boldog lesz ott az alleluja! Zavartalanul boldog, és semmi sem nyugtalanítja. Ahol majd egyetlen ellenség sem lesz, ott nem fog elveszni egyetlen barátunk sem. Ott dicséretet mondasz Istennek, itt is dicséretet mondasz Istennek. Itt még aggodalommal, ott pedig már zavartalan boldog nyugalomban. Itt a halandók zengik ezt, ott már a halhatatlanok. Itt még csak reményben, ott pedig már látásban; itt még vándorúton, ott már a mennyei hazában.
     Most tehát, testvéreim, énekeljünk, igaz, még nem az örök nyugalom boldogságára, hanem a mindennapi küzdelmünk vigaszára. Ahogyan a vándorok szoktak énekelni: énekelj, de közben haladj előre is! Küzdelmedben erősítsen éneked! A tétlenséget ne szeresd; énekelj, és haladj előre! Mit jelent az, hogy haladj előre? Előre, mindig csak előre menni a jóban. Vannak ugyan egyesek az Apostol tanúsága szerint, akik a rosszabb felé haladnak előre. Te, amikor előrehaladsz a jóban, akkor jó értelemben jársz utadon. De mindig a jóban haladj előre! Az igaz hitben haladj előre, a jó erkölcsökben haladj előre! Énekelj, és haladj előre!