2014. november 26., szerda

2014.11.26. Szerda



Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme


2014.11.26. Szerda

„Egy másik csodálatos nagy jelet is láttam az égen: Hét angyalt, a hét végső csapás volt rájuk bízva,ezzel lesz teljessé az Isten haragja” (Jel 15,1) Az előző elmélkedésben láttuk, a látnok rányitotta szemünket, hogy a végtelen szeretet Istene hosszú várakozást iktat be két nagy csapás közé. Szodoma és Gomorra pusztulása óta nem volt hozzájuk hasonló rettenetesen kemény büntetés. Ez akkor történt, amikor négyezer éve az Úr kiválasztotta Ábrahámot, hogy elkezdődjék a legborzasztóbb bűnözés, a bálványimádás felszámolása. Maga a Második Isteni Személy, akiről még akkor nem is hallottak a földön, készült felvenni emberi természetünket. Magára vállalta a világtörténelem minden emberének minden bűnét és az értük járó összes büntetést. Az Atya is így akarta, hogy megkímélje a gyenge embereket a pusztulástól, és Istenemberként méltó elégtételt adjon önkéntes szenvedésével és halálával a megsértett Istennek. Kétezer éve valóban megtestesült az Ige, és önkéntes áldozatával elhárította az emberi bűnökért járó büntetésünket. Figyelmeztette az emberiséget, ha nem tér egész lélekkel Urához, Istenéhez, majd újra jönnek büntetések. Ezeket elkerülhetnénk, ha csak gyengeségeinket kellene orvosolnunk, hisz azért rendelte el Jézus a kegyelem eszközeit, a szentségeket, elsősorban a keresztséget és a bűnbánat szentségét. A sátán fortélyokkal, gonoszságokkal sokakat elcsábít. Az Atya Jézus Édesanyját, a világ Királynéját küldte hozzánk szeretete követének: térjetek meg, gyermekeim. Az isteni igazságosság nem tűrheti vég nélkül az istentagadást, igazi, hűséges gyermekeinek üldözését. Az első állomása, la Salette volt 1846-ban. Tíz éves fiút és lányt keresett fel a Szűzanya néhány alkalommal. A nagy tömegek nem vettek tudomást róla. Tizenkét évre rá, ugyancsak a franciák földjére, Lourdes-ba ment 1858. február11-én. Fatima következett 1917-ben, majd Garabandál Spanyolországban 1961-1965 között. Itt az utolsó jelenése elmaradt. Szent Mihály főangyalt küldte ezzel az üzenettel: „Nincs szívem személyesen megmondani, hogy a nagy büntetés nem maradhat el, mert nem tért meg az emberiség. De imádkozni kell, és van remény sok bűnös megtérésére. Szent János valószínűleg ennek a csapássorozatnak leírását közölte ezerkilencszáz évvel ezelőtt: „Egy másik csodálatos nagy jelet is láttam az égen: Hét angyalt, a hét végső csapás volt rájuk bízva ezzel lesz teljes az Isten haragja. Tűzben játszó, csillogó üvegtengert láttam. Akik legyőzték a vadállatot, képmását és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, kezükben az Isten hárfája. Mózesnek, az Isten szolgájának és a Báránynak énekét énekelték: Nagyok és csodálatosak a teteid, Uram, mindenható Isten! Útjaid igazságosak és igazak, nemzetek Királya. Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a neved? Mert csak te vagy szent! Minden nemzet eljön, és leborul színed előtt, mert ítéleteid kinyilvánultak Ezután láttam, hogy megnyílt az égben a tanúságtétel sátrának temploma. A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Ragyogóan fehér vászonruhába voltak öltözve, mellükön aranyöv. A négy közül az egyik élőlény a hét angyalnak hét aranycsészét adott. Ezek az örökkön-örökké élő Isten haragjával voltak tele. A templom megtelt Isten dicsőségének és erejének füstjével, és senki sem léphetett be a templomba addig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett. Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, a hét angyalnak szólt: Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre! Az első elindult, és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezdett az embereken, akik a vadállat jegyét viselték, és képmása előtt leborultak. A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult. A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak. Hallottam, hogy a nagy vizek angyala felkiáltott: Igazságos vagy te, aki, vagy és aki voltál! Szent vagy, hogy így ítéltél, amiért a szentek és próféták vérét kiontották, vért adtál nekik inni. Rászolgáltak! Hallottam, hogy az oltár felől egy hang felelt: Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid’. (Jel 15,1-16,7)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése