skip to main |
skip to sidebar
2014.11.24. Hétfő
Evangelii
Gaudium - az Evangélium öröme
2014.11.24.
Hétfő
Az idei szentmise olvasmányok között az egyházi év utolsó hetében nem szerepel
a napba öltözött Asszony és születendő Fia története. Sokszor elmélkedhettünk
arról, hogy Szent Pál, részint az Apostolok cselekedetei könyvében, részint a
saját leveleiben hogy érti meg az ábrahámi áldás utolsó néhány szavát: „Általad
nyer áldást a föld minden nemzetsége”(Ter 12,3b) Az Ószövetség óriási áldást
jelentett az ősbűn utáni elbutulás felszámolásában. A sátán Évát azzal
csábította el Isten oldaláról, hogy gyerekes ostobaságot sugdosott a fülébe:
Isten becsapott benneteket. Azért tiltja el tőletek az élet fájának gyümölcsét,
mert az az istenné válás titkát rejti. Ha „esztek belőle, ti is olyanok
lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat”(Ter
3,5)Hangsúlyozom, de nem vagyok meggyőződve, hogy elégszer: ez az utolsó
félmondat nem azt jelenti, hogy tudom, mi a jó és mi a rossz, hanem azt: ti
szabjátok meg az erkölcsi törvényeket, ti döntitek el, mi a jó és mi a rossz,
mindketten istenek lesztek. Ezzel indult el az emberek elbutítása, amely
Ábrahám idejében a legtöbb embert bálványimádóvá tette. Köztük volt Ábrahám és
egész családja is. Az Egyetlen és Igaz Isten, kiválasztotta, hogy családja,
majd hatszáz év alatt milliónál nagyobb számú tömeggé nőtt nemzetsége szülje
meg a Megváltó Istenembert, Jézus Krisztust. A Jelenések könyve ezt a fontos
születést mutatja be, mint a Sátán első kísérletét, hogy a Megváltót már
születése pillanatában elnyelje. A Kisdedet akkor és később sem tudta
megsemmisíteni. Nem is fogja soha. A nagy per végén a megváltást segített
megszerezni az embereknek. A poklok mélyén kellett térdre rogynia Jézus lelke
előtt. Ezt is túlélte, és folytatja gazemberségeit napjainkban is. Az utolsó
kísérleteit a két vadállattal a Jel 13,1-17-ben olvashatjuk. János látomása:
„Láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, akik
viselték az ő és az Atya homlokukra írt nevét. Aztán szózatot hallottam az
égből, mint nagy vizek zúgását vagy szörnyű mennydörgés robaját. A szózat,
amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat.
Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket
senki sem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer. Ezek
azok, aki asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek maradtak, és mindenüvé
követték a Bárányt, bárhová ment. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten
és a Bárány első termése. Ajkukon nincs hazugság: szeplőtelenek” (14,1-5) a
sátán minden korszakban folytatja ügyködéseit. Jelen korban a tíz parancsolatot
nem részleteiben kezdi ki, hanem tagadja a parancsokat megfogalmazó igaz
Istent. Ez rögtön felhatalmazza arra, hogy a más lakását, földjét és másféle
jószágát, de még a feleségét is lelkiismeret furdalás nélkül elvegye. Az isteni
megfogalmazású igazságot sem kell kímélni: ha nincs Isten, nyugodtan hazudhat
az ember. Hazudik reggel, délben és este. Nem is kellett hazánk kétharmados
megcsonkítását indokolni csak odatenni a magyar küldöttség elé a bizottság
térképét és rámutatni: Nincs Magyarország, hisz a térképen nincs rajta. Az
1945-ös urak új alap-szabálya: „Ami a tied, az az enyém is; de ami az enyém,
ahhoz neked nincs semmi közöd. A „Ne paráználkodj!” Értelmetlen parancs. Rabold
el a lányt, és futtasd. Tönkremegy? Ki mer hozzá szólni? Ne ölj? Ha Isten
lenne, félni kellene tőle, hogy behajtja fenyegetését: Apádat és anyádat
tiszteld! Ha Isten élne – mondja a hitetlen -- gondoskodnom kellene róluk,
tagadjunk le mindent. De Isten van, és mindig lesz. Isten minden bűnt
megbocsát, ha megbánod és jóváteszed az okozott károkat. Jó lesz időben
kijózanodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése