Zsolozsma 322.

Szent Ágoston püspöknek a zsoltárokról szóló fejtegetéseiből

Szép öröméneket zengjetek Istennek ujjongással! Dicsérjétek Istent citerával, tízhúrú hárfán zenéljetek neki! Előtte új dalt énekeljetek (Zsolt 32, 2-3). Hagyjátok el a régit, hiszen már új éneket is ismertek. Új ember, újszövetség, új ének. Az új éneket nem ismerik a régi emberek. Az új éneket csak az új emberek értik meg, akik a kegyelem révén már megújultak a régiből, és már az Újszövetséghez tartoznak, amely nem más, mint a mennyek országa. Ez után vágyódik egész szeretetünk, és énekli is az új éneket. De ne a nyelvünk, hanem az életünk zengje ezt az új dalt! Előtte új dalt énekeljetek, daloljatok neki szép öröm éneket zengve (Zsolt 32, 3). Mindenki azt keresi, hogy hogyan énekeljen Istennek. Dalolj hát neki, de vigyázz, ne rosszul! Nem akarja, hogy a fülét sértsék. Ezért szépen énekeljetek, testvéreim! Mert ha valamikor is azt mondanák neked, hogy egy zeneértő előtt énekelj, de úgy, hogy megnyerd tetszését, zeneművészeti eligazítás nélkül bizonyára félnél, hogy majd nem tetszik éneked a művésznek. Ami hibát ugyanis egy zeneileg járatlan ember nem vesz észre az énekedben, azt a művész már megrója. Ezek után ki ajánlhat fel szép éneket Istennek, aki ugyanígy megítéli az énekest, és ugyanígy észrevesz és meghall mindent? Mikor lesz a te énekművészeted olyan kiváló, hogy e tökéletes fülek se találjanak benne semmi kivetnivalót? Íme, éneklésed módját illetőleg ehhez tartsd magad: Ne keresd a szavakat, mintha meg tudnád magyarázni, hogy mi is tetszik Istennek. Ujjongással énekelj! Ez az ujjongó ének az Istenhez illő szép ének. De mit jelent ujjongással énekelni? Megérteni és szavakba formálni nem lehet azt, amit a szív énekel. Hiszen azokat is, akik akár aratáskor, akár a szőlőskertben, vagy valamilyen serény munkában énekelnek, ha elkezdenek énekük szavaival ujjongani az örömtől, úgy eltölti ez az öröm, hogy azt már szavakkal kifejezni sem lehet. Már nem is a szavak értelme fontos a számukra, hanem az öröm hangja. Az ujjongás hangja azt jelzi, hogy olyasvalami virágzott ki a szívben, amit nem lehet szavakkal kimondani. Kihez illik az ilyen ujjongás, ha nem éppen a kimondhatatlan Istenhez? Kimondhatatlan ugyanis az, akit kimondani nem tudsz. Ha őt kimondani képtelen vagy, és hallgatnod sem szabad, mi más marad számodra, mint hogy ujjongj? Vagyis hogy a szív szavak nélkül örüljön, és az öröme mérhetetlen nagyságának ne szabjanak határt a szavak. Szép öröméneket zengjetek neki ujjongással!