Szent Fulgentius ruspei püspöknek
„A
bűnbocsánat” című értekezéséből
A győztesen nem vesz erőt a második halál
Hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra, amikor megszólal a
harsona, a halottak feltámadnak a romolhatatlanságra, mi pedig elváltozunk (1
Kor 15, 52). Amikor azt mondja Pál apostol: „mi”, akkor arra gondol, hogy vele
együtt részesülnek e jövendő elváltozás ajándékában mindazok, akik abban az
időben vele és társaival együtt az Egyházhoz és a szent életre törekvők
közösségéhez tartoznak. Magának az átalakulásnak a módját pedig így fejezi ki:
Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a
halandónak a halhatatlanságot (1 Kor 15, 53). Hogy pedig ezek számára valóra
váljék majd igazságos jutalomként a végső átalakulás, ezt meg kell előznie most
az önként vállalt lelki átalakulásnak. Mert azoknak van megígérve a jövendő
átalakulás jutalma, akik a jelen életben a rosszból a jóra változtak át. A
kegyelem hatására ugyanis ez történik: először is a megigazulás által, amikor
lelkileg feltámadnak, az átalakulás itt megkezdődik bennük Isten ajándékából,
aztán majd a testi feltámadáskor, amikor a megigazultak átalakulása tökéletessé
válik, az átalakulás, mint tökéletes dicsőség, örökre megmarad, és többé nem
változik. Azért változtatja meg őket előbb a megigazulás, és azután a
megdicsőülés kegyelme, hogy maga a megdicsőülés már változhatatlanul és örökre
megmaradjon. Itt a földön az első feltámadás által alakulnak át, amikor
megvilágosodnak és megtérnek, vagyis amikor átmennek a halálból az életbe, a
bűnből az igazlelkűségbe, a hitetlenségből a hitbe, a gonosz tettekből a szent
életbe. Ezért a második halálnak már nincs hatalma rajtuk. Róluk mondja a
Jelenések könyve: Boldog, akinek része van az első feltámadásban a második
halálnak ezeken nincs hatalma (Jel 20, 6). Ugyanebben a könyvben olvashatjuk: A
győztesen nem vesz erőt a második halál (Jel 2, 11). Amint a szívbeli megtérés
jelenti az első feltámadást, úgy az örök gyötrelem a második halált. Siessen
tehát az első feltámadásban még itt részesedni mindaz, aki nem akar elkárhozni
a második halál örök büntetésében. Azok ugyanis, akiket a jelen életben az
istenfélelem átalakított, átmennek a gonosz életből az igazi életbe, eljutnak a
halálból az életre, végül pedig a dicstelenségből is átkerülnek a dicsőségbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése