A Szentatya beszéde az evangélium hirdetéséről
November 22-én reggel kilenc órakor Ferenc pápa a VI. Pál teremben fogadta a Róma közeli Sacrofanóban a napokban tartott Olasz Nemzeti Missziós Találkozó résztvevőinek közel nyolcszáz fős közösségét.
A pápa
emlékezette őket a Menj Ninivébe, a nagyvárosba! témájukra, Jónás
próféta küldetésére, aki végül is elviszi Ninivébe az Isten irgalmát, és a
város megtér.
Isten
irgalma megváltoztatja az egyes emberek, sőt népek történetét – hangsúlyozta a
pápa. Rögtönözve felidézte „János és András apostol meghívását, akik az Úrral
való személyes találkozásuk után lelkesedéssel eltelve viszik el ’első
misszionáriusként’ a hírt testvéreiknek és barátaiknak: Megtaláltuk a
Messiást!” Az Egyháznak ma is a kijáratban kell állnia, hogy elvigye az
örömhírt, kivétel nélkül mindenkinek. Tegye ezt erőszak nélkül, hallgassa meg a
szegények és a távoliak kiáltását, találkozzon velük és hirdesse nekik az
evangéliumot”.
„A
katolikus Egyház, főként az olasz egyház ezen a téren nagyon sokat tett…
Naponta találkozom a Szent Márta-ház kápolnájában egy-egy személlyel, akik
mesélik: ’Évek óta Amazóniában dolgozom…’, ’Sok éve Afrikában élek…’, számos
pap, szerzetes és világi hívő. De ti is ebből a vérből vagytok, nemde?
Őrizzétek is meg, és adjátok tovább az újabb nemzedékeknek!” – buzdított a
Szentatya.
Felidézte
„egy idős, betegeskedő pappal való találkozását, aki felszentelése óta, hatvan
éve Amazóniában szolgál”. Egy brazil püspök azt mesélte neki, „hogy Amazónia
egyházmegyéinek hivatalos látogatása során gyakran keresi fel a temetőket, ahol
számtalan misszionárius sírját látja”. A pápa ezt hallva arra gondolt: „Ezeket
már most szentté lehetne avatni!”
„A
misszió az egész egyház feladata – hangsúlyozta a pápa – minden keresztényé.
Nem csak a felnőtteké. Ez a küldetés a gyermekeké is, akiknek a kis gesztusai
nevelnek bennünket a misszióra. Keresztény hivatásunk azt kéri tőlünk,
hordozzuk ezt a missziós lelkületet, azért hogy megvalósuljon az egész Egyház missziós
megtérése. Az olasz egyház számos fidei donum, azaz missziós papot, szerzetest
és világi hívőt adott a világnak, akik életüket az Egyház építésére ajánlották
fel a távoli földrészeken. Arra buzdítalak benneteket, hogy ne hagyjátok
elrabolni tőletek a reménységet és az álmot, hogy megváltoztassátok a világot
az evangélium kovászával. Kezdjétek ezt az emberi és egzisztenciális
perifériákból kiindulva.
A kilépés azt jelenti: legyőzitek a kísértést, hogy csak magatok közt
beszéljetek, elfeledve a távoli sokaságot, akik az irgalom, a vigasztalás és a
reménység szavait várják tőletek. Tegyétek ezt úgy, mint Jézus, aki maga is a
periférián élt, távol a római birodalom hatalmi centrumától és távol
Jeruzsálemtől. Szava mégis egy történelmi fordulat, egy spirituális forradalom
kezdetét hozta, annak örömét, hogy az Úr meghalt értünk és feltámadt. Ez az a
kincs, amit szeretnénk megosztani a világgal” – fejezte be Ferenc pápa az Olasz
Nemzeti Missziós Találkozó résztvevőihez intézett beszédét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése