Nagy Szent Leó pápának „A boldogságok” című
beszédéből
Krisztus országának boldogsága
Az áldott szegénység felmagasztalása után így folytatta az Úr: Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket (Mt 5,4)
Ez a szomorúság, szeretteim, amelyik az örök vigasztalódás ígéretét kapja, nem azonos az evilági szomorúsággal. Nem tesznek azok a könnyek senkit se boldoggá, amelyeket a rájuk zúduló bajok miatt ontanak az emberek. A szentek más miatt sírnak, a boldogok könnyeit más fakasztja. Istennek tetsző módon az szomorkodik, aki vagy a mások vagy a saját bűneit siratja. Nem amiatt szomorkodik, amit Isten igazságossága művel, hanem azon bánkódik, amit az emberi gonoszság elkövet. Hiszen jobban kell sajnálni azt, aki rosszat tesz, mint azt, aki a rosszat elszenvedi, mert a bűnös embert a rosszasága bűnhődésre juttatja, az igaz embert pedig a szenvedés elviselése dicsőségbe. Ezután így folytatja az Úr: Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld (Mt 5, 5). Isten azoknak ígéri a földet, akik szelídek, jóakaratúak, alázatosak, szerények és készek minden jogtalanságot elszenvedni. Ez az örökség bizony se nem lebecsülendő, se nem értéktelen, és nem is olyan valami, aminek mennyei otthonunkhoz ne lenne köze, hiszen a mennyek országába másként nem is lehet bejutni. Nyilvánvaló tehát, hogy a szelídeknek és jóakaratúaknak megígért és majd a birtokukba jutó föld nem más, mint a szenteknek a földből alkotott teste, amely alázatosságuk érdeméből a boldog feltámadásban majd átalakul, és magára ölti a halhatatlanság dicsőségét. Az ilyen test majd semmiben sem ellenkezik többé a lélekkel, és vele teljes összhangban majd azt akarja, amit a lélek akar. Akkor ugyanis majd a belső ember békességben és teljes egészében uralma alatt tartja a külső embert.Igen, a szelídek örök békességben fogják majd hatalmukban tartani a testet, és soha semmi nem lesz ártalmukra. Hiszen e romlandó test felölti majd a romlatlanságot, és e halandó test a halhatatlanságot(1 Kor 15, 53) hogy a megpróbáltatás vállalását kárpótolja a jutalom, és ami addig terhünkre volt, azután már dicsőségünkre váljék.
Krisztus országának boldogsága
Az áldott szegénység felmagasztalása után így folytatta az Úr: Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket (Mt 5,4)
Ez a szomorúság, szeretteim, amelyik az örök vigasztalódás ígéretét kapja, nem azonos az evilági szomorúsággal. Nem tesznek azok a könnyek senkit se boldoggá, amelyeket a rájuk zúduló bajok miatt ontanak az emberek. A szentek más miatt sírnak, a boldogok könnyeit más fakasztja. Istennek tetsző módon az szomorkodik, aki vagy a mások vagy a saját bűneit siratja. Nem amiatt szomorkodik, amit Isten igazságossága művel, hanem azon bánkódik, amit az emberi gonoszság elkövet. Hiszen jobban kell sajnálni azt, aki rosszat tesz, mint azt, aki a rosszat elszenvedi, mert a bűnös embert a rosszasága bűnhődésre juttatja, az igaz embert pedig a szenvedés elviselése dicsőségbe. Ezután így folytatja az Úr: Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld (Mt 5, 5). Isten azoknak ígéri a földet, akik szelídek, jóakaratúak, alázatosak, szerények és készek minden jogtalanságot elszenvedni. Ez az örökség bizony se nem lebecsülendő, se nem értéktelen, és nem is olyan valami, aminek mennyei otthonunkhoz ne lenne köze, hiszen a mennyek országába másként nem is lehet bejutni. Nyilvánvaló tehát, hogy a szelídeknek és jóakaratúaknak megígért és majd a birtokukba jutó föld nem más, mint a szenteknek a földből alkotott teste, amely alázatosságuk érdeméből a boldog feltámadásban majd átalakul, és magára ölti a halhatatlanság dicsőségét. Az ilyen test majd semmiben sem ellenkezik többé a lélekkel, és vele teljes összhangban majd azt akarja, amit a lélek akar. Akkor ugyanis majd a belső ember békességben és teljes egészében uralma alatt tartja a külső embert.Igen, a szelídek örök békességben fogják majd hatalmukban tartani a testet, és soha semmi nem lesz ártalmukra. Hiszen e romlandó test felölti majd a romlatlanságot, és e halandó test a halhatatlanságot(1 Kor 15, 53) hogy a megpróbáltatás vállalását kárpótolja a jutalom, és ami addig terhünkre volt, azután már dicsőségünkre váljék.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése