2014. szeptember 9., kedd

Az újszövetség papságára való felszentelés



Az újszövetség papságára való felszentelés

Az egyházi rend szentsége adja meg az Újszövetség papságára való felszentelést. Az Ószövetség papságát is Isten választotta ki. Áront Mózes szentelte fel, hogy az Ószövetség Isten rendelte áldozatait mutassák be, szükség esetén ők vigyék a frigyládát, és tanítsák a népet Isten törvényeire. Az Újszövetségnek az alapja Krisztus keresztáldozata. Ez egyszer s mindenkorra bemutatott áldozat. A bemutató főpap maga Jézus Krisztus. Róla ősapja, Dávid király írta meg a 110. zsoltárban: „így szólt az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. Hatalmas jogarodat kinyújtja az Úr Sionból: uralkodj ellenségeid között! Tied lesz az uralom hatalmadnak napján a szentek fényességében: a hajnalcsillag előtt, mint harmatot nemzettelek téged. Megesküdött az Úr és nem bánja meg: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint”. (Zsolt 110.1-4) Ezer éven át imádkozták ezt a zsidók: a Messiás Isten Fia lesz, Dávid királynak fia és Ura egyben. Senki nem tudja, hogy Melkizedek, Ábrahám kortársa, hogyan lett Isten papja. Ábrahám győzelme után találkozott vele, aki Sálem királya volt és a Magasságbeli Istennek a papja. Kenyeret és bort mutatott be Istenének, akit Ábrahám is, ő is az élő, a Magasságbeli Istennek nevezett. Soha senki másról nem jegyezte fel Isten könyve, hogy miért volt minden más ószövetségi áldozattól eltérő az ő áldozata. Dávid fia és Ura az utolsóvacsorán viszont ugyancsak kenyeret és bort vett a kezébe, de nem kenyeret és bort adott át tanítványainak, hanem hangos szóval átváltoztatta saját szent Testévé és Vérévé, és parancsolta meg, vegyék magukhoz, „mer ez az én Testem” és „ez az én Vérem kelyhe, az új szövetségé. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19-20)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése