2014. szeptember 17., szerda

2014.09.17. Szerda



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.09.17. Szerda

Hazánk egyes tájaira napok óta rengeteg eső hull. A szentmisékre kijelölt szentírási részletek arról tanúskodnak, hogy az önzés áradata elönti az egész világot. Mind a természeti csapások, mind az emberi önzés áradása veszedelmet jelent az emberi életre. Az emberek a sors igazságtalanságaira keresik a megoldásokat. A római rabszolgák fellázadtak uraik ellen. A pénzt birtokló emberek közül sokat válogatás nélkül megöltek. Rájöttek, hogy a párizsi nyaktiló nem oldja meg a gondokat, új Napóleonok nőnek fel. Előbb-utóbb hatalmas sereggel hódítják meg az idegen országokat. Miért teszik mindezt? Mert nem a nép javát akarják szolgálni, hanem a maguk dicsőségét. Küldik haza a táviratot: „a hadsereg odaveszett a tél hidegében, de a császár kitűnő egészségnek örvend” Mennyivel volt az emberiség sorsa jobb a forradalmak és a háborúk után? Aesopus a Rómából kivonult lázadóknak magyarázta, menjenek vissza és folytassák a munkájukat ott, ahol abbahagyták, mert minden munkát el kell végezni, akkor él jól a társadalom. A múlt században nekünk is magyarázták, hogy dolgozzunk, sőt egyre többet vállaljunk a munkából, majd megszületik az új paradicsom. Az egyik hamis messiás a maga rögeszméiért legalább öt millió embert pusztítatott el. Szent Pál közel kétezer éve komolyan kereste a megoldást a világ bajaira. Rádöbbent, hogy nem a mit dolgozom a kérdés, hanem az, hogy az Istentől nekem szánt munkát hogy fogadom el, milyen szándékkal végzem. Aesopus magyarázata az emberi test példája valóban rámutat a lényegre: nem lehet egy közösségben mindenki fej, azaz főnök. Az epére is szükség van, és az önfeláldozó vércseppek hasznosak az egészséges testben, de a betegségben nélkülözhetetlenek. Az apostol rámutat, hogy ez Isten Egyházában is így van: „Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai. Ám az Egyházban az Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyító erőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt. Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal és gyógyító erővel? Mindnyájan értelmezik a beszédeket? Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek. Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom testemet égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.Nem örül gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet”(1Kor 12,21-13,13) Bújjanak el a földi nagyságok, akik csak pengő cimbalmok voltak, jöjjenek elő az Assisi Szent Ferencek, magyar Szent Erzsébetek, Szent István királyok, az édesanyák, szegénygondozók, és mindazok, akik sohasem keresték saját érvényesülésüket,mert „a mennyben sem azok a legnagyobbak, akik szentté vannak avatva, hanem akiknek csupa önfeláldozó szeretet volt az életük, mint az édesanyák”(Dr. Takács József professzor)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése