2014. szeptember 15., hétfő

2014.09.15. Hétfő



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.09.15. Hétfő

A FÁJDALMAS SZŰZANYA

Amikor a Fájdalmas Anyára emlékezünk, a legtöbb hívőnek Michelangelo Piétája jut eszébe, vagy valamelyik templomi szobrunk, amely Máriát a halott Fiával az ölében ábrázolja. Az Istenanya a szörnyű szenvedés után kínhalált halt Istenember iszonyúan meggyötört holttestét tartja ölében. Ez volt az utolsó állomás a jézusi szenvedésben. Minden más édesanya életében ez lenne a legmegrázóbb élmény: nincs tovább, a remény is meghaltja Szűzanya azonban megőrizte Fiába vetett hitét: „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” (Lk 24, 26) Fülében ott csengett Fia hangja: „Harmadnapra föl kell támadnom” (Mt 16, 21) Mária fájdalmainak történetében ez valóban a végpont volt. Szívét az első tőrszúrás, akkor járta át, amikor negyvennapos Kisfiát mutatta be a jeruzsálemi templomban. Az agg Simeon próféta a Szentlélektől indítva felismerte a csecsemőben a Megváltót és jövendölt: „íme, sokak romlására és feltámadására lesz Ő Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak; és a te lelkedet is tőr járja át.” (Lk 2, 34-35) Az evangélista ezeket magától Máriától hallotta, és azt is, hogy Fiának Jézus lesz a neve, ami Megváltót jelent. Mária pedig jól tudta mennyit kell a Megváltónak szenvednie. A názáreti zsinagógában éveken át hallgatta Izajás próféta jövendöléseit, Simeon megerősítette Izajás, aki a Megváltó szenvedéseiről rettenetes dolgokat írt le (52,13-53,12) Mária minden jövendölésen elgondolkodott, amit Fiáról hallott (Lk 2,19) Nagyon meggyötörte, hogy amikor fia otthon járt a názáretiek fölcipelték a szakadék szélére, hogy letaszítsák és megöljék.(Lk 4,29) Azokban az eseményekben, amelyet a négy evangélista leír Jézus szenvedéstörténetében, személyesen részt vett,vagy beszámoltak neki mindenről. Igazán nagy szenvedése volt ez, mert egy-két vigasztaló szón és anyai részvétén kívül segíteni nem tudott. Mi a Mennybevitt Szűzanyának, a megdicsőült Királynőnek a népe vagyunk. Együtt érzünk vele szenvedésében, amint ezt gyönyörű énekeink bizonyítják, és népeként is vele együtt szenvedünk egész történelmünk során. Hisszük, vele együtt meg is dicsőülünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése